Az amiszulprid lehet a leghatékonyabb antipszichotikum a skizofrénia negatív tüneteinek kezelésére

A skizofréniában szenvedő, domináns vagy markáns negatív tünetekkel rendelkező betegeknél alkalmazott antipszichotikumok szisztematikus irodalmi áttekintése és metaanalízise kimutatta, hogy az amiszulprid volt az egyetlen olyan gyógyszer, amely a domináns negatív tünetekkel rendelkező betegeknél jobbnak bizonyult a placebónál. Kiemelkedő negatív tünetek esetén nem találtak olyan vizsgálatot, amely egy adott antipszichotikumot támogatott volna a placebóval szemben. A negatív tünetek mindkét kategóriájára vonatkozóan azonban más, fej-fej mellett végzett összehasonlítások bizonyos szerek előnyét mutatták ki másokkal szemben. Ezeket az eredményeket a European Archives of Psychiatry and Clinical Neuroscience című folyóiratban tették közzé.

Noha a negatív tünetek a skizofrénia középpontjában állnak, nem világos, hogy az antipszichotikus gyógyszerek mennyire hatékonyak ezek kezelésében. Ha az ilyen szerek hatásosnak bizonyultak a negatív tünetekre, akkor is felmerült a kérdés, hogy valóban az “elsődleges” negatív tünetekre hatnak-e, vagy ehelyett a pozitív vagy depressziós tünetek javulásán keresztül javítják a “másodlagos” negatív tüneteket. A kutatók célja ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása volt, valamint annak meghatározása, hogy helyénvaló-e a pusztán kiemelkedő tünetek (vs. domináns) használata a vizsgálatokban. Úgy tűnik, ez az elemzés az első, amely ezt a speciális populációt vizsgálta, miközben a betegeket domináns és markáns negatív tünetekkel rendelkező csoportokra bontották.

A kutatók összesen 21 vak, randomizált, kontrollált gyógyszeres vizsgálatot tekintettek át, amelyek 34 különböző antipszichotikumot vizsgáltak 3451 résztvevő bevonásával, és amelyeket 1989 és 2017 között publikáltak. Külön elemzést végeztek a domináns és a kiemelkedő negatív tünetekre vonatkozóan, az elsődleges kimeneti eredmény pedig a negatív tünetek változása volt, amelyet a Pozitív és Negatív Szindróma Skála és a Negatív Tüneteket Értékelő Skála segítségével mértek. A másodlagos kimenetelek közé tartoztak a depressziós vagy pozitív tünetek, valamint az extrapiramidális mellékhatások.

Amint korábban említettük, a domináns negatív tünetekkel rendelkezők körében csak az amisulprid bizonyult szignifikánsan jobbnak a placebónál a negatív tünetek (N=4; n=590; standardizált átlagos különbség , 0,47; 95% CI, 0,23-0,71) és a depresszió (N=4; n=345; SMD, 0,35; 95% CI, 0,02-0,68) tekintetében. Az antipszichotikumok egymással való összehasonlításakor a domináns csoportban a kariprazin jobb volt a riszperidonnál (N=1; n=456; SMD, -0,29; 95% CI, -0,48 -0,11), míg egy kis vizsgálatban az olanzapin felülmúlta a haloperidolt (N=1; n=35; SMD, 0,75; 95% CI, 0,06-1,44) a negatív tünetek csökkentésében. A pozitív tünetek vagy a depresszió elemzésekor nem volt szignifikáns különbség a gyógyszerek között.

A markáns negatív tünetekkel rendelkező alanyok esetében nem szerepeltek placebokontrollált vizsgálatok, vagyis a placebóval szembeni hatékonyságról nem lehetett beszámolni a felülvizsgálatban. A 2 gyógyszer közötti közvetlen összehasonlításban az amisulprid csak a depressziós tünetek kategóriájában bizonyult jobbnak a fluphenazinnál (N=1; n=48; SMD, -0,78; 95% CI, -1,37 -0,19). Azonban 1 vizsgálatban az olanzapin nagyobb hatékonyságot mutatott a riszperidonnal szemben mind a negatív tünetek (N=1; n=235; SMD, -0,30; 95% CI, -0,04 és -0,56 között), mind a pozitív tünetek (N=1; n=235; SMD, -0,32; 95% CI, -0,06 és -0,57 között) tekintetében. Ezenkívül egy másik, egyetlen vizsgálatban a kvetiapin felülmúlta a riszperidonét a negatív tünetek tekintetében (N=1; n=44; SMD, -1,34; 95% CI, -2,00 -0,68).

Megjegyzendő, hogy a szerzők nagyobb zavaró hatást gyanítottak (a másodlagos hatásokon keresztül) ezekben a vizsgálatokban a domináns negatív tüneteket vizsgáló vizsgálatokkal szemben, így a kiemelkedő negatív tünetek némileg kevésbé alkalmasak az értékelésre.

A korlátozások közé tartozott a negatív tünetekre összpontosító kontrollált vizsgálatok viszonylag kis száma, az eredeti vizsgálatokban a másodlagos eredményekre vonatkozó információk hiánya, a Pozitív és Negatív Szindróma Skála és a Negatív Tüneteket Értékelő Skála pontszámainak nehézkes értelmezése, valamint a negatív tünetek altípusainak elkülönítésére szolgáló kevésbé tudományos mérésekre való támaszkodás.

Az utolsó kérdéssel kapcsolatban a kutatók azt javasolják, hogy a jövőbeli vizsgálatokban e célokra tudományosan kidolgozott definíciókat, például a “deficit-szindrómát” és a “tartós negatív tüneteket” használják. A jövőbeli vizsgálatok fontos iránya lesz olyan módszerek megtalálása, amelyekkel elkülöníthető a tényleges negatív tünetekre gyakorolt hatás a pozitív tünetek és a depresszió csökkentésén keresztül a másodlagos hatásokhoz kapcsolódó hatásoktól.

Előre úgy tűnik, hogy különösen a domináns negatív tünetekkel rendelkező betegek esetében az amisulprid képes a leginkább enyhíteni a negatív tünetek jelentős terhét a skizofréniában, bár ezen összefüggések pontos természetét tovább kell vizsgálni.

Tájékoztatás: Az elmúlt 3 évben Stefan Leucht tiszteletdíjat kapott tanácsadásért az LB Pharma, Lundbeck, Otsuka, Teva Pharmaceutical Industries Ltd, LTS Lohmann, Geodon Richter, Recordati és Boehringer Ingelheim cégektől, valamint előadásokért a Janssen, Lilly, Lundbeck, Otsuka, Sanofi Aventis és Servier cégektől.