Bibliai kommentár

EXEGESIS:

A KONTEXT:

Saul és Dávid azóta áll egymással szemben, amióta Dávid megölte Góliátot, és a nép ezt kiáltotta: “Saul megölte az ő ezreit, Dávid az ő tízezreit” (1Sámuel 18:7). Saul féltékenységében megpróbálta megölni Dávidot (1Sámuel 18:10-16). Az első Sámuel könyvének hátralévő részében Saul Dávidot fenyegetésnek tekintette, és összeesküvést szőtt ellene.

Jónátánnal, Saul fiával és Michállal, Saul lányával egészen más a helyzet. Már korán “Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével, és Jónátán úgy szerette őt, mint a saját lelkét” (1Sámuel 18:1). Michál is szerette Dávidot, és Saul feleségül adta őt Dávidnak (1Sámuel 18:17-29). Jónátán közbenjárt Dávidért (1Sámuel 19:1-17), és ők ketten közeli barátok lettek. Még egy titkos kódot is kidolgoztak, amellyel Jonatán jelezni tudta Dávidnak, ha Saul gyilkos hangulatban volt (1Sámuel 20).

Dávidnak volt alkalma megölni Sault, de kétszer megkímélte az életét (1Sámuel 24, 26). Az Úr azonban Saul engedetlensége miatt úgy döntött, hogy elveszi Saultól a trónt, és Dávidnak adja (1Sám 28,16-19).

A filiszteusokkal vívott kiélezett csatában Saul fiai meghaltak, Saul pedig súlyosan megsebesült. Saul öngyilkosságot követett el azzal, hogy kardjába dőlt, hogy a filiszteusok ne űzzenek vele sportot (1Sámuel 31:1-7) – bár ez a beszámoló nem említi azt az amálekitát, aki majd magáénak vallja a munka befejezését (2Sámuel 1:2-10).

Mialatt Sault és fiait legyőzték a filiszteusok, Dávid legyőzte az amálekitákat. Amikor visszatért ebből a csatából, egy amálekitával találkozott, aki beszámolt a csatáról, amelyben Sault és fiait megölték. Elmondta Dávidnak, hogy Saul öngyilkosságot akart elkövetni, de nem sikerült neki. E szerint az amalekita szerint Saul megkérte őt, hogy ölje meg, amit az amalekita meg is tett. Az amalekita ezt jelentette Dávidnak, feltehetően arra számítva, hogy jutalmat kap Saul megöléséért, és Dávid számára megnyitja az utat a trón felé. Azonban nem értette meg Dávid szívét, amely elszomorodott Saul halálának hírére. Dávid kivégeztette az amalekitát, mert az amalekita “megölte Jahve felkentjét” (2Sámuel 1:1-16).”

2Sámuel 1:1. Saul halála után DÁVID ZIKLAG-ban maradt

1 Saul halála után történt, amikor Dávid visszatért az amálekiták lemészárlásából, és Dávid két napig Ziklágban maradt;

Míg Saul északon a filiszteusok ellen harcolt, Dávid délen az amálekiták ellen. A távolság Ziklagtól a Gilboa hegyéig több mint 100 mérföld (160 km). Ezzel a megjegyzéssel az elbeszélő világossá teszi, hogy Dávid messze volt Saul halálának helyszínétől, és semmi köze nem volt a halálához.

2Sámuel 1:17-18. DÁVID EZÉRT SIRATKOZOTT

17Dávid ezzel a siralommal siratta Sault és fiát, Jonatánt 18(és megparancsolta nekik, hogy tanítsák meg Júda fiainak az íj (héberül: qa-set-az íj) énekét: íme, meg van írva Jásár könyvében):

“Dávid ezzel a siralommal siratta Sault és fiát, Jonatánt” (17. v.). A 17-18. versek bevezetésként szolgálnak a tulajdonképpeni siralomhoz, amely a 19-27. versekben található. Dávid siralmának első része (19-24. versek) mind Saulért, mind Jonatánért szól. A második rész (25-27. versek) egyedül Jonatánnak szól.”

“és megparancsolta nekik, hogy tanítsák meg Júda fiait az íj énekére” (18a. v.). Az eredeti héberben nincs “az íj éneke” – csak qa-set – az íj. Az íj a nyílvesszők kilövésére használt fegyver lenne – az a fegyver, amelyről Jonatán ismert (22b. v.).

Dávid Saul és Jonatán halálát siratja, és a nemzetet is gyászba vezeti. Megírja ezt a siraloméneklést, és megköveteli Júda népétől, hogy megtanulja – körülbelül úgy, mint egy mai elnök, aki elrendeli, hogy minden zászlót félárbocra eresszenek – a nemzeti gyász jeleként.

“íme, meg van írva Jásár könyvében” (18b. v.). Jásár könyvét a Józsué 10:13 is említi, amely arról beszél, hogy Izraelnek az amoriták felett aratott győzelmét Jásár könyvében jegyezték fel. Feltételezzük, hogy Jásár könyve Izrael nagy tetteinek beszámolója volt. Más információnk nincs róla.

2Sámuel 1:19-21. A TE DICSŐSÉGED, ISRAEL, MEGÖLTEK

19 “A te dicsőséged (héberül: has-sebi, Izrael,
megölték a magaslatokon!
Hogy elestek a hatalmasok!

20Ne mondd ezt Gátban!
Ne hirdesd ki Askelon utcáin,
nehogy a filiszteusok leányai örvendezzenek,
nehogy a körülmetéletlenek leányai diadalmaskodjanak.

21Gilboa hegyei,
ne legyen rajtatok se harmat, se eső, se áldozati mezők,
mert ott a hatalmasok pajzsát aljasul eldobták,
Saul pajzsát nem kenték meg olajjal.

“A te dicsőséged (has-sebi), Izrael” (19a. v.) A has-sebi fordítható “dicsőség” vagy “szépség” vagy “pompa” vagy “gazella”, és a tudósok, bár egyetértenek abban, hogy Saulra és Jonatánra utal, vitatják a jelentését itt. Jelentheti azt is, hogy Saul és Jonatán az Úr dicsősége volt, így fordítja az NRSV. Bergen azonban gazellának fordítaná. Azt mondja: “Egy fenséges bak képe, Izrael zord dombjainak ura, aki holtan fekszik egy kiemelkedő és látszólag védett helyen, élénken tükrözi Saul halálának tragikus valóságát” (Bergen, 290).

“megölik a ti magaslatotokon” (19a. v.). A “magaslatok” kifejezést az Ószövetségben gyakran használják a pogány istentiszteleti helyekre (3Móz 26,30; 4Móz 33,52; 1Kir 3,2-5; 11,4-8; 14,23; 15,14; 22,43; Ézs 16,12; Jer 48,35). Itt azonban úgy tűnik, hogy csak a Gilboa hegyére utal, arra az 520 méteres hegyre, ahol Saul és Jonatán meghaltak.

“Hogyan estek el a hatalmasok” (19c. v.). Sok izraelita halt meg a Gilboa-hegyen, de Dávid itt Saulra és Jonatánra gondol. Különösen az ő halálukat siratja.

Ez a mondat még kétszer ismétlődik meg ebben a siralomban (25., 27. v.).

“Ne mondd el Gátban. Ne hirdessétek meg Askelon utcáin” (20a. v.). Az irodalmi formát itt bikolon-nak nevezik – ez a héber költészetben gyakori forma, ahol egy gondolat (“Ne mondd el Gátban”) más szavakkal ismétlődik meg (“ne tedd közzé Ashkelon utcáin”). Ez a bikolon forma (néha trikolon-három rész), nem pedig az angol költészet ríme és versmértéke jellemző a héber költészetre.

Gath és Ashkelon az öt nagy filiszteus város közül kettő. Jeruzsálemtől nyugatra és egy kicsit délre fekszenek. Gát volt Góliát otthona (1Sámuel 17:4).

Dávid azt kéri, hogy Saul és Jonatán halálának hírét ne jelentse be Gátban vagy Askelonban. Ez azonban reménytelen gyászkiáltás, mert a filiszteusok már azonosították Saul és fiai holttestét. “Levágták (Saul) fejét, és levetették páncélját, és körbeküldték a filiszteusok földjére, hogy vigyék a hírt bálványaik házába és a néphez” (1Sámuel 31:8-9).

“hogy a filiszteusok leányai ne örüljenek, hogy a körülmetéletlenek leányai ne diadalmaskodjanak” (20b. v.). Egy másik kettőspont. Ez az oka annak, hogy Dávid elhallgatta Saul és Jonatán halálának hírét a filiszteusok elől. Nem akarja, hogy örüljenek e haláleseteknek.

“Ti Gilboa hegyei, ne legyen rajtatok se harmat, se eső, se áldozati mezők” (21a. v.). Dávid átkot mond ki a Gilboa hegyére, ahol Saul és Jonatán meghalt. Azt kéri, hogy se harmat, se eső ne hulljon oda. Azt akarja, hogy a hegyet minden élet nélkülözze, büntetésül azért, mert otthont adott Saul és Jonatán halálának.

“Mert ott a hatalmasok pajzsát aljas módon eldobták” (21b. v.). Hogyan szennyezték be Saul pajzsát? Lehet, hogy Saul vére szennyezte be – vagy egy filiszteus kéz érintése -, hiszen a királyi pajzs értékes zsákmány volt.

“Saul pajzsát nem kenték meg olajjal” (21c. v.). A pajzs valószínűleg bőrből készült, amelyet rendszeresen meg kellett olajozni, hogy ne száradjon ki. Most, hogy Saul meghalt, a pajzsot nem kell többé olajjal megkenni.”

A “felkent” szó használata itt arra emlékeztet minket, hogy Saul az Úr felkentje volt, ami azt jelenti, hogy az Úr kiválasztotta őt királyi szerepére. De engedetlen volt, ezért “az Úr kitépte az országot a te (Saul) kezedből, és szomszédodnak, Dávidnak adta” (1Sám 28:17). Most a felkenés Dávidra szállt, akinek tényleges felkenése már régen megtörtént (1Sámuel 16:13).”

2Sámuel 1:22-24. SAUL ÉS JONÁTÁN SZERETETT ÉS KEDVES volt

22A megöltek véréből,
a hatalmasok zsírjából,
Jonátán íja nem fordult vissza.
Saul kardja nem tért vissza üresen.

23Saul és Jonatán szép és kellemes volt az életükben.
Halálukban sem voltak megosztottak.
Gyorsabbak voltak, mint a sasok.
Erősebbek voltak az oroszlánoknál.

24Izrael leányai, sírjátok el Sault,
aki finoman öltöztetett titeket skarlátvörösbe,
aki arany díszeket tett ruhátokra.

“A megöltek vérétől, a hatalmasok zsírjától nem fordult vissza Jonatán íja. Saul kardja nem tért vissza üresen” (22. v.). Jonatán és Saul nem habozott a vérontástól vagy a hatalmasok zsírjának átszúrásától. “Mivel a vér és a zsír gyakran párosul az áldozati terminológiában, Dávid talán úgy képzelte el a hősök vitézi tetteit, mint áldozatot Istennek.” (Cartledge, 357)

“Saul és Jonatán kedves és kellemes életet éltek. Halálukban sem voltak megosztottak” (23a. v.). Ez szépíti Saul temperamentumát és azt, hogy Saul és Jonatán között nem volt teljes az egység.

– Saul valóban nagy, jóképű férfi volt, de féltékeny, kicsinyes, gyilkos dühvel teli és kissé őrült is.

– Jonatán, bár hűséges volt apjához, megpróbálta Dávidot is megmenteni Saul haragjától. Megpróbált közbenjárni Saulnál Dávid érdekében (1Sámuel 19:1-17), és jeleket küldött Dávidnak, hogy figyelmeztesse őt Saul dühkitöréseire (1Sámuel 20).

De Jonatán is megtette, amit tudott, hogy támogassa apját, és együtt voltak, amikor meghaltak.

“Gyorsabbak voltak a sasoknál. Erősebbek voltak az oroszlánoknál” (23b. v.). A sasok gyorsasága közmondásos, akárcsak az oroszlánok ereje. A sas magasan a víz fölött szárnyal, és épp a felszín alatt keresi a halat. Repülése lassúnak-lassúnak tűnik – egészen addig, amíg meg nem pillant egy halat. Ekkor hirtelen és elképesztő sebességgel lemerül, hogy elkapja zsákmányát. Az oroszlánok is elég gyorsak, bár rövid távolságokra. Erős állkapcsukkal a torkuknál fogva ragadják meg a nagy zsákmányt, hogy megfulladva végezzenek vele. Kisebb zsákmány esetén elég egy hatalmas karmukkal való csapás.

Az, hogy Saul és Jonatán gyorsabbak voltak a sasoknál és erősebbek az oroszlánoknál, bizonyos fokú költői szabadságot tartalmaz – ami egy gyászsiralomban helyénvaló.

“Ti, Izrael leányai, sírjátok el Sault, aki finoman skarlátvörösbe öltöztetett titeket, aki aranydíszeket tett ruhátokra” (24. v.). Dávid biztosítani akarta, hogy a filiszteusok lányai ne örüljenek Saul és Jonatán halálának (20. v.). Most azt kéri, hogy Izrael lányai gyászolják halálukat.

Saul nem sok izraelita nőt öltöztetett volna bíborba és aranyba. Katonai sikerei azonban megnyitották az utat az általános gazdasági jólét előtt, amely mindenki életét jobbá tette.”

2Sámuel 1:25-27. JONÁTÁN MEGHALÁLT A MAGYAROKON

25Hogy elestek a hatalmasok a harc közepette!
Jonátánt megölték a ti magaslatotokon.

26 Szomorú vagyok miattad, testvérem, Jonatán.
Nagyon kedves voltál hozzám.
A te szereteted irántam csodálatos volt,
meghaladta az asszonyok szeretetét.

27Hogy elestek a hatalmasok,
és elpusztultak a harci fegyverek!”

“Hogy elestek a hatalmasok a harc közepette” (25a. v.). Ez a második alkalom, hogy azt halljuk: “Hogyan estek el a hatalmasok”! (19c. v.). Ezúttal Dávid kiterjeszti a harc kontextusára.

“Jónátán megölték a ti magaslatotokon” (25b. v.). A 19-24. versek mind Saul, mind Jonatán miatt kifejezték a gyászt. Most Dávid a hangsúlyt barátjára, Jonatánra szűkíti. Ebben az összefüggésben a “magaslatok” a Gilboa hegyére utal, ahol Saul és Jonatán meghalt.

“Szomorú vagyok miattad, testvérem, Jonatán” (26a. v.). Korábban olvastunk Dávid és Jonatán barátságáról (1Sámuel 18-20). Barátságuk annyiban volt figyelemre méltó, hogy Jonatán, mint Saul elsőszülöttje, a trón várományosa volt. Jonatán azonban felismerte, hogy az Úr Dávidot választotta Saul utódjául, és megerősítette, hogy támogatja Dávidot, sőt felajánlotta, hogy Dávid jobbkeze lesz (1Sám 23:16-18).

Jonátán és Dávid összefogtak, hogy megvédjék Dávidot Saul dühkitöréseitől. Barátsági szövetséget kötöttek (1Sámuel 18:1-4), és Jonatán többször is segített Dávidnak megmenekülni a Saul keze által okozott haláltól (1Sámuel 19:1-7; 20:1-34, 41-42).

“Aggódom érted, testvérem, Jonatán. Nagyon kedves voltál hozzám. Szereteted irántam csodálatos volt, felülmúlta az asszonyok szerelmét” (26. v.). Amint fentebb említettük, Dávid és Jonatán nagy barátok voltak, és Dávid borzasztóan érzi Jonatán elvesztését.”

Egyes értelmezők azt sugallják, hogy Dávid és Jonatán homoszexuális kapcsolatot ápoltak, de ez “eisegézist” jelent (olyasmit olvasni a szövegbe, ami nincs benne) az “exegézis” (a szövegből kihozni azt, ami benne van) helyett. Ahhoz, hogy megértsük a Dávid és Jonatán közötti szerelmet, elég csak elolvasni azokat a mély barátságokat, amelyek olyan férfiak között léteznek, akik hosszabb időn keresztül intenzív harcot vívtak egymással. Stephen Ambrose pontosan megragadta ezt az érzést Band of Brothers című könyvének címében. Dávid és Jonatán jó barátok lettek, mielőtt Saul gyilkos lett volna Dáviddal szemben, de a veszély és az intrika, amelyet később megosztottak egymással, barátságuk elmélyítését szolgálta.

“az asszonyok szerelmének elmúlása” (26c. v.). Ez “magában foglalhatja az anyának a gyermekei iránti szeretetét és a feleségnek a férje iránti szeretetét is” (Anderson).

“Hogyan estek el a hatalmasok” (27a. v.). Ez a harmadik alkalom, hogy ezt halljuk: “Hogyan estek el a hatalmasok” (20., 25. v.). Ezúttal Dávid kibővíti: “és a harci fegyverek elpusztultak.”

Jonátán valóban hatalmas harcos volt. Egy ezer fős izraelita csapatot vezetett a Gebában lévő filiszteus helyőrségbe, és ott legyőzte a filiszteusokat (1Sámuel 13:3). Később, csak a páncélhordozója kíséretében, besurrant a filiszteusok táborába Mikmásnál. Jelentették jelenlétüket a filiszteusoknak, majd húszat megöltek közülük, nagy pánikot keltve. Saul, aki nem tudott Jonatán filiszteus területre való behatolásáról, látta a filiszteusok pánikját, csatlakozott a csatához, és nagy győzelmet aratott (1Sámuel 14:1-23).

“és a harci fegyverek elpusztultak” (27b. v.). Dávid nem kardokról és lándzsákról beszél, hanem Dávidról és Jonatánról.”

A SZÓLÓ idézetek a World English Bible (WEB), a Szentírás nyilvános (szerzői jog nélküli) modern angol fordításából származnak. A World English Bible a Biblia American Standard Version (ASV), a Biblia Hebraica Stutgartensa Ószövetség és a görög többségi szövegű Újszövetség alapján készült. Az ASV, amely a lejárt szerzői jogok miatt szintén közkincs, nagyon jó fordítás volt, de sok archaikus szót tartalmazott (hast, shineth stb.), amelyeket a WEB frissített.

BIBLIOGRÁFIA:

Anderson, A.A., Word Biblical Commentary: 2 Samuel, Vol. 11 (Dallas, Word Books, 1989)

Baldwin, Joyce G., Tyndale Old Testament Commentaries:1 & 2 Samuel, Vol. 8 (Downers Grove, Illinois: Inter-Varsity Press, 1988)

Bergin, Robert D., The New American Commentary: 1, 2 Samuel, Vol. 7 (Broadman & Holman Publishers, 1996)

Birch, Bruce C., The New Interpreter’s Bible: Sámuel, II. kötet (Nashville: Abingdon Press, 1998)

Brueggemann, Walter, Interpretation Commentary: I és II Samuel (Louisville: John Knox Press, 1973)

Cartledge, Tony W., Smyth & Helwys Bible Commentary: 1 & 2 Samuel (Macon, Georgia: Smyth & Helwys, 2001)

Craddock, Fred B.; Hayes, John H.; Holladay, Carl R.; Tucker, Gene M., Preaching Through the Christian Year, B (Valley Forge: Trinity Press International, 1993)

Dutcher-Walls, Patricia, in Van Harn, Roger (szerk.), The Lectionary Commentary: Theological Exegesis for Sunday’s Text. Az első olvasmányok: The Old Testament and Acts (Grand Rapids: William B. Eerdmans Publishing Co., 2001)

Evans, Mary J., New International Biblical Commentary: 1 and 2 Samuel (Peabody, Massachusetts: Hendrickson Publishers, Inc., 2000)

Gehrke, Ralph David, Concordia Commentary: Samuel (St. Louis: Concordia Publishing House, 1968)

Newsome, James D., in Brueggemann, Walter; Cousar, Charles B.; Gaventa, Beverly R.; and Newsome, James D., Texts for Preaching: A Lectionary Commentary Based on the NRSV-Year B (Louisville: Westminster John Knox Press, 1993)

Peterson, Eugene H., Westminster Bible Companion: Samuel First and Second Samuel (Louisville: Westminster John Knox Press, 1999)