Blue Cohosh
Virág leírása:
Kis, kerek fürt (2″ széles) virágok. A virágok kerekek (0,5″ szélesek). A szirmok (6) oválisak és hegyes csúcsúak. A virágok színe a sárgászöldtől a lilásbarna színig terjed.
Gyümölcs:
Kék bogyók vastag kocsányon (hasonlít a közönséges áfonyára). A magokat húsos bevonat védi.
Levelek leírása:
Minden levél (1-3″ hosszú) sötétzöld-kék színű, 3-5 hegyes lebennyel.
Szokásos nevek:
Áfonyagyökér, kék ginzeng, papucsgyökér, szenecagyökér, squawroot, sárga ginzeng
Egységes növénytelepek a Norvégia-völgyben
Család: Borbolya (Berberidaceae)
Magasság: (90 cm)
Virágzás: 3′ (90 cm)
Hosszúság: 90 cm: Termőhely: Április – június
Termőhely: Április – június
Virágzás: Április – június
Termőhely: Április – június Árnyékos, nedves, lombhullató erdők
Ciklus: Évelő
Mérgező: A levél és a magok mérgezőek
Etimológia
A kohósz valószínűleg egy új-angliai algonkin név, amely ezt és a borbolyafélék (Berberidaceae) családjának más virágait írja le, beleértve a fekete (Cimicifuga racemosa) és a fehér kohót (Actaea alba). A Cohosh a Co-os-ból származik, ami “fenyőfát” jelent, valószínűleg a legtöbb Cohosh növény tüskés megjelenésére utalva. A kék az érett növény által termelt termés színére utal, amely sötétkék-zöld színű.
A tudományos név, Caulophyllum thalictroides, a növény leveleit írja le, amelyek hasonlítanak a réti rútra. A Caulophyllum a kaulos és a phylum szóból származik, ami szárat és levelet jelent. A Blue Cohosh összetett levele szinte valódi levélnyél nélküli. Úgy tűnik, hogy a levél közvetlenül a szárhoz kapcsolódik, függetlenül a levélszártól, ami racionalizálja a nemzetségnevet (“levélszár”). A Thalictroides a növény lombozatára utal, amely hasonlít a Thalictrum nemzetségbe tartozó Early (T. dioicum) vagy Tall Meadow Rue (T. dasycarpum) levelére.
Közönséges nevek
Blueberry Root: A növény által éréskor termelt mély színű termésre utal.
Kék vagy sárga ginzeng, Seneca-gyökér: A gyökerek szaga és íze miatt néha összetévesztik mind a ginzenggel, mind a szeneca gyökérrel.
Papagájgyökér, Squawroot: A korai telepesek ezt a nevet alkalmazták, miután látták, hogy az amerikai őslakosok a gyökereket különböző gyógyászati célokra használják.
Beporzás
A finom zöld virág minden egyes szirma nektármirigyeket tartalmaz, amelyeket a kora tavaszi poszméhek és legyek látogatnak. Mindkét rovarfaj egyben a növény kulcsfontosságú beporzója is. Mivel a virág hím és nőstény részei különböző időpontokban érnek, a növény biztosítja a keresztbeporzás lehetőségét.
A megtermékenyülés után a petefészek megérik, és kék “gyümölcsöt” képez, amely vitathatatlanul nem is gyümölcs. A bogyók valójában magok, amelyeket egy sötétkék, húsos maghéj vesz körül, amely védi a benne lévő barna magot. Mivel a petefészek fala a magfejlődés korai szakaszában levedlik, a termés valójában egy csupasz mag. A magvak feltártsága szokatlan állapot a virágos növényeknél. Azáltal, hogy a Blue Cohosh nyíltan hordja magjait, sebezhető a ragadozókkal szemben, amelyek megennék a magokat. A növény ezt a sebezhetőséget a magok toxicitásával ellensúlyozza. A Blue Cohosh magjai sok fajra mérgezőek, beleértve az embert is.
Egészségügyi felhasználás
Az amerikai őslakosok és az úttörők számos felhasználási módot találtak a Blue Cohosh számára orvosi gyógymódok útján. A gyökérrel átitatott teát sokféle orvosi betegség kezelésére használták sok különböző törzsnél. A meskwaki indiánok a húgyúti rendellenességek kezelésére használták. Az omaha törzs a teát lázcsillapításra használta.
Az úttörők a növényt reuma, epilepszia, kólika és sok más betegség kezelésére használták.
A virágot hatékony szülést elősegítőnek találták, a szülés megkönnyítésére használták. A szülés várható időpontja előtt egy-két héttel a terhes nők a Blue Cohosh porított gyökereiből főzött teát ittak. Úgy vélték, hogy a tea gyors és fájdalommentes szülést indít el. Ezt a tulajdonságot a Blue Cohosh által termelt glikozidnak, a caulosaponin9 tulajdonították. A caulosaponin összehúzza a koszorúereket, ami negatív hatással van a szívre, károsítva a szívizmot. Ha a teát korábban itták, gyakran abortuszt idézett elő, és sok vetélés forrásaként említették.
A Blue Cohosh-t erős emmenagógumnak is tartották. A különböző törzsek asszonyai a gyökérből készült teát használták az erős menstruációs folyás elfojtására, a görcsök enyhítésére és a cseppfolyás elősegítésére.
Kísérleti bizonyítékok vannak a Blue Cohosh gyökér görcsoldó és vizelethajtó tulajdonságainak alátámasztására6. Különböző gyógynövényes kezelésekben alkalmazva elnyomhatja a görcsöket, görcsöket és egyéb idegrendszeri zavarokat6. A modern gyógynövényorvosok a növény gyökereit ma reuma és hörghurut kezelésére használják.
A Blue Cohosh növények bármely részének fogyasztásakor óvatosan kell eljárni. A levelek és a magok metilcitint, egy alkaloidot, valamint más glikozidokat tartalmaznak, amelyek mérgezőek9. Kísérletek azt mutatják, hogy a metilcitizin hatása belsőleg bevéve utánozza a nikotin hatását6. A vegyület megemeli a vérnyomást, valamint serkenti a légzést és a bélmozgást, ami súlyos gyomorfájdalmat és légszomjat okoz9. Azok a gyerekek, akik a hússal borított magokat összetévesztik az áfonyával, megmérgeződtek a Blue Cohosh mérgező hatásától6. Általánosságban elmondható, hogy a növényt csak szigorú felügyelet mellett szabad fogyasztani.
Egyéb felhasználások
Egyes beszámolók szerint a magokat meg lehet pörkölni és kávéhelyettesítőként lehet használni. A pörkölési folyamat állítólag eltávolítja a magok mérgező elemeit.