Buckethead

Korai évekSzerkesztés

Buckethead 1970. május 13-án született Tom és Nancy Carroll gyermekeként, és egyike az öt testvérnek, Lynn, Lisa, Lori és John mellett. Egy dél-kaliforniai külvárosban nőtt fel, nem messze Disneylandtől. Fiatalkorában félénk gyerek volt, és ideje nagy részét a szobájában töltötte, amely tele volt képregényekkel, videojátékokkal, harcművészeti filmes emléktárgyakkal és játékokkal. Sok időt töltött Disneylandben is.

Buckethead tizenkét éves korában kezdett el zenélni, korán megmutatta gitárjátékos képességeit. Játszása azonban csak egy évvel később vált ismertté, amikor a kaliforniai Huntington Beachről a kaliforniai Claremontba költözött (ahol jelenleg is él a honlapja szerint). Játéka különböző tanárok, például Johnny Fortune és Max McGuire leckéivel kezdett javulni. Hamarosan, évekig tartó tanulás után, Pebber Brown mestertől kezdett tanulni. Carroll technikáját közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy a Brown alatt eltöltött év tűnt a legmaradandóbb hatással és befolyással bírónak. Később a virtuóz Paul Gilbert is tanította, aki nagyban befolyásolta a gyors frazeálást a shred technikájában. Carroll elkezdte demózni az improvizációit, valamint az írói stílusát.

Együttműködések, Praxis és korai szólóéveiSzerkesztés

1988-ban, miután elhagyta a “Class-X” zenekart, Buckethead egy Brazos című dalt küldött be a Guitar Player Magazine versenyére, amelyről a szerkesztők, akik megkapták a dalát, így nyilatkoztak:

Hihetetlenül tehetséges gitáros és basszusgitáros, Paul Gilbert sebességét és precizitását mutatta be néhány nagyon harmonikus és érzékeny hangszínnel. Mozdulatai és mesteri játéka a metal és rock kliséi felett állt, nehéz elhinni, hogy még csak tinédzser, de nagyon tehetséges. Bucketheadnek hívja magát.

Így találkozott a Guitar Player magazin szerkesztője, Jas Obrecht a Bucketheaddel. A demójától lenyűgözve szerződést kapott Bucketheaddel, és hamarosan összebarátkoztak. 1989-ben a Buckethead “Soowee” című dala egy másik dalversenyen tiszteletbeli díjat kapott. 1991-ben Buckethead beköltözött Obrecht pincéjébe, ahol egy DVD-t forgattak a fiatal Buckethead életéről. A Brazos című dal végül a Deli Creeps nevű zenekarának demókazettáján jelent meg “Tribal Rites” néven.

Az első két demó, a Giant Robot (demo) és a Bucketheadland Blueprints után Buckethead 1992-ben kiadta a Bucketheadlandet John Zorn japán lemezkiadójánál. Nem aratott nagy sikert, de jó kritikákat kapott, és ezzel némi figyelmet kapott. Ekkoriban Buckethead már együtt dolgozott Bill Laswell producer/gitárossal és basszusgitárossal (aki közreműködött Buckethead néhány dalán, ő pedig Laswell néhány dalán).

1992-ben Buckethead Bill Laswell-lel, Bernie Worrell-lel, Bootsy Collins-szal és Bryan “Brain” Mantia-val megalakította a Praxis nevű szupergroupot.

Az Anthony Kiedis Scar Tissue című önéletrajzi könyve szerint Buckethead nem sokkal azután jelentkezett a Red Hot Chili Peppers gitárosának, hogy John Frusciante 1993-ban elhagyta a zenekart, anélkül, hogy előtte egyetlen dalukat is hallotta volna. A zenekar basszusgitárosa, Flea megjegyezte:

Amikor befejezte a játékot, a zenekar hangosan tapsolt. “Kedves és normális” volt, de szerettek volna valakit, aki “…belejön a groove-ba…”.

A zenekar végül Dave Navarro gitáros mellett döntött.

1994-ben a Buckethead Death Cube K (a “Buckethead” anagrammája) néven kiadta Dreamatorium című albumát. A nevet Tom “Doc” Darter alkotta meg, hogy elkerülje a jogi problémákat a Sony Music Entertainmenttel.

A későbbi sci-fi író William Gibson az “Idoru” (1996) című regényében a “Death Cube K” nevet használta egy bár neveként.

A Buckethead ugyanebben az évben, 1994-ben adta ki második stúdióalbumát, a Giant Robotot, amelyen számos vendégművész, például Iggy Pop és Bill Moseley is fellépett. A Praxis-szal is kiadott néhány albumot.

1995-ben nem adott ki szólóalbumot, de számos előadóval dolgozott együtt, és részt vett több film, például a Mortal Kombat és a Power Rangers: The Movie filmzenéiben.

Később, 1996-ban Buckethead kiadta harmadik szólóalbumát The Day of the Robot címmel. Ugyanebben az évben rögzítik a második Deli Creeps demókazettát.

1997-ben Buckethead továbbra is részt vett olyan filmek zenéjében, mint a Mortal Kombat: Annihilation és a Beverly Hills Ninja. Death Cube K néven egy második albumot is kiadott Disembodied címmel.

1998-ban Buckethead kiadta Colma című negyedik stúdióalbumát, amelyet édesanyjának szentelt, aki ez idő alatt kórházba került. Ugyanebben az évben megjelent egy Praxis válogatásalbum is.

1999-ben a Primus együttesből ismert Les Claypool-lal együttműködve Buckethead kiadta ötödik albumát Monsters and Robots címmel; ez jelenleg pályafutása legkelendőbb albuma. Ez az album tartalmazza a “The Ballad of Buckethead” című dalt, amelyhez első videoklipjét vette fel. Szintén ebben az évben három új projektet indít, a Cornbugs, a Cobra Strike zenekarokat és a Viggo Mortensen színésszel közös lemezeket. Tunnel egy harmadik Death Cube K album is megjelenik.

Guns N’ Roses és a közismertségSzerkesztés

Bucketheadnek akkor sikerült a legnagyobb közönséget és népszerűséget szereznie, amikor 2000 és 2004 között a Guns and Roses tagja volt szólógitárosként (mivel ő váltotta Slash-t). Buckethead részt vett a Chinese Democracy felvételén, és élőben fellépett a zenekarral a harmadik Rock in Rio fesztiválon, az MTV Video Music Awards-on és a Chinese Democracy World Tour-on 2001 és 2002 folyamán. Axl Rose így reagált Buckethead távozására:

A zenekarban töltött ideje alatt Buckethead nagyon következetlen, valamint kiszámíthatatlan volt a viselkedésében és elkötelezettségében, és bár szerződése volt, a vele való zeneszerzés sokkal bonyolultabb volt, mint eredetileg gondoltuk, ami nagyon megnehezítette számunkra, hogy előre haladjunk az albummal, a próbákkal és a készülő élő tervekkel. Életmódja még a legjobb és legközelebbi barátainak sem tette lehetővé, hogy bármiféle kommunikatív kapcsolatot tartson.

A szakítás másik oka az volt, hogy túl lassan haladt az album elkészítése, ezért Buckethead belefáradt és távozott. Amikor a zenekar 2006-ban a színpadra való visszatérésre készült, Axl Rose abban reménykedett, hogy Buckethead is visszatér, de amikor nem érkezett válasz tőle, Joe Satriani ajánlására Ron “Bumblefoot” Thal váltotta fel.

Mindezek ellenére 2008-ban, több mint négy évvel a Guns N’ Roses 2004 márciusában történt távozása után végre megjelent a Chinese Democracy című album. Buckethead két dal kivételével minden dalban szerepel, és tizenegy gitárszólóval járul hozzá, virtuóz stílusa könnyen megtalálható olyan dalokban, mint az “I.R.S.”, “There Was A Time”, “Better”, “Madagascar” és a “Shackler’s Revenge” (amely megjelenik a népszerű Rock Band 2 videojátékban) ; ő kapta a “Scraped”, “Sorry” és “Shackler’s Revenge” című dalokat is, amelyeket Axl Rose-zal közösen írt.

Azóta Buckethead fesztiválokon és klubokban lépett fel szerte az Egyesült Államokban, egyre több közönséget és rajongót szerezve.

A Guns N’ Roses-szal töltött ideje alatt Buckethead folytatta szólókarrierjét, és több más projekten is dolgozott. 2001-ben jelent meg hatodik stúdióalbuma Somewhere over the Slaughterhouse címmel, valamint egyetlen EP-je KFC Skin Piles címmel. Két albumot is kiadott Cornbugs nevű zenekarával, és két új projekthez is csatlakozott, a Thanatopsis nevű zenekarhoz, valamint egy másikhoz Laswell és a japán producer, Shin Terai közreműködésével. 2001-ben, még ugyanebben az évben, a Guns N’ Roses tagjával, Robin Finckkel, a virtuóz Steve Vai társával és a thrash metal zenekar Anthraxszel együttműködve rögzítette a Ghosts of Mars című film soundtrackjét, mivel John Carpenter rendező technikai, energikus és kompetens heavy metal hangzást kívánt.

2002-ben a Buckethead három stúdióalbumot adott ki: a 49 rövid dalból álló Funnel Weaver, a Bermuda Triangle és végül a Colma című korábbi munkájához hasonló, megnyugtató Electric Tears című albumot. Megalakította a Colonel Claypool’s Bucket of Bernie Brains nevű szupergroupot is.

Majd 2003-ban Buckethead kiadta tizedik stúdióalbumát, a Bucketheadland című debütáló album folytatását, egyszerűen Bucketheadland 2 néven. Kiadott még egy albumot Viggo Mortensennel és még egyet, a másodikat, a Thanatopsis zenekarral.

2004-ben három új stúdióalbum jelent meg: Island of Lost Minds, Population Override és a The Cuckoo Clocks of Hell album, melyen Buckethead az avantgárd metal hangzást és a death metalhoz közeli speed metalt ötvözte, ezt tartják a legsúlyosabb munkájának. A “Spokes for the Wheel of Torment” című dalhoz véres klip készült Hieronymus Bosch művei alapján.Buckethead rögzítette az utolsó két Cornbugs albumot is, egy másik albumot Mortensennel, a másodikat Shin Terai-val és Colonel Claypool egyetlen albumát, a Bucket of Bernie Brains: The Big Eyeball in the Sky címűt.

A Revolver magazinnak adott interjúban Ozzy Osbourne arról beszél, hogy felajánlotta Bucketheadnek, hogy gitározzon a zenekarával az Ozzfest fesztiválon, de Ozzy gyorsan meggondolta magát, amikor beszélt vele, és nem volt hajlandó a jelmeze nélkül színpadra lépni, amire Osbourne azt mondta:

Belefáradtam ebbe a Bucketheadbe. Összejöttem vele, és megkértem, hogy játsszon velem, azzal a feltétellel, hogy megszabadul a kibaszott vödrétől, én pedig elmegyek.

Aztán egy pillanattal később visszajöttem, és még mindig az a kibaszott zöld marslakó sapka volt rajta, és azt mondtam: “Nézd, csak légy önmagad!”, ő pedig azt mondta, hogy Briannek hívják, én pedig azt mondtam, hogy én is így hívnám.

Azt válaszolta: “Senki sem hív Brian-nek, kivéve az anyámat.” Azt válaszoltam: “Akkor azt kell elképzelned, hogy én vagyok az anyád”. Még ki sem léptem a szobából, és máris elmés játékokat űztem a sráccal.

Mi van, ha egy nap úgy dönt, hogy elmegy, és hagy egy üzenetet, hogy elment. Ne értsen félre, kiváló gitáros, rendkívül jól játszik, de utálom a viselkedését.

Ozzy Osbourne, Revolver

Buckethead & Barátok, új projektek és szólókarrierjének folytatásaSzerkesztés

2005-ben a Buckethead Serj Tankian lemezkiadóján, a Serjical Strike-on keresztül jelentette meg Enter the Chicken című albumát. Az albumon közreműködik Serj Tankian a “We Are One” című dalban, amely kislemezként és klipként is megjelent; a Maximum Bob, a Death By Stereo énekese, Efrem Shulz többek között. A “Three Fingers” című dalt a Fűrész II. című horrorfilm soundtrackjén használták fel. Az albumot hagyományosabb dalszerkezetűként jellemzik, miközben Buckethead bemutatja gitártudását.

2005-ben Buckethead végre kiadta első DVD-jét Secret Recipe címmel, amelyet csak ott árultak, ahol turnézott, akik pedig nem láthatták, azok számára árverésre bocsátották az eBay-en. Egy idő után különböző verziók jelentek meg az eBay-en, majd egy sorsolást tartottak, ahol 200 ember nyert esélyt arra, hogy elsőként megvásárolja. Végül 2006 márciusában hivatalosan is megjelent.

2006 novemberében jelent meg a Guitar Hero II című videojáték, amelyben a Buckethead “Jordan” című dala feloldható bónusz számként szerepelt. Bár Buckethead a “Jordan”-t a játékhoz írta, ő már évek óta játszik vele (2004-ben játszott vele, de egy könnyebb és egészen más verzióban). A Guitar Hero videojáték 2005-ös megjelenése után a “Jordan” volt az első dal, amelyet stúdióban vettek fel. A Guitar Hero II videojátékban szereplő “Jordan” verziója azonban nagyon különbözik attól, amit Buckethead rendszeresen játszik.

2006 végén a Buckethead kiadott egy kétkötetes DVD-t Young Buckethead címmel, amely ritka és kiadatlan felvételeket tartalmaz, amelyek az 1990-es és 1991-es években készültek. A DVD három teljes Deli Creeps (korábbi zenekara) koncertet is tartalmaz. A DVD borítóját maga Buckethead rajzolta.

2007 februárjában a tdrsmusic.com bejelentette egy új Buckethead CD megjelenését Pepper’s Ghost címmel. Az album 2007. május 1-jén jelent meg.

Szintén 2007 februárjában a tdrsmusic.com elkezdte kiadni az In Search of The című albumot, amely egy 13 CD-s box set saját készítésű zenékből.

2007 májusában jelent meg az Acoustic Shards című album, amely tisztán akusztikus dalokból áll, amelyeket 1991-ben rögzítettek, miközben Buckethead a nappalijában játszott akusztikus gitárján.

Az IMDb szerint Buckethead saját magát fogja játszani az American Music: Off The Record című filmben, amely állítólag hamarosan megjelenik.

2007. október 30-án a Buckethead egyszerre három albumot adott ki: Kevin’s Noodle House (Bryan “Brain” Mantia dobossal), Decoding the Tomb of Bansheebot és Cyborg Slunks.

Buckethead Bootsy Collins-szal együtt lépett fel az ohiói Cincinnatiben, hogy a Rock the Vote elnevezésű kampány keretében népszerűsítsék az Egyesült Államokban a 2008-as elnökválasztáson való szavazást. Collinshoz csatlakozott a Fallen Soldiers Memorial című albumon is, amelynek bevételét a National Fallen Heroes Foundation kapja.

2008. december 30-án Buckethead két új dalt adott ki honlapján keresztül a kosárlabdázó LeBron James 24. születésnapja tiszteletére. Ezek a számok aztán elérhetővé váltak a Slaughterhouse című albumon, amely egy hónappal később jelent meg a TDRS Music gondozásában.

2009 májusában kiadta az A Real Diamond in the Rough című albumot, valamint egy másik albumot Forensic Follies címmel.

Egy hónappal később Buckethead kiadott egy dalt “The Landing Beacon” címmel a weboldalán, egy Michael Jackson-rajzzal együtt, amely az énekes iránti tiszteletadásként szolgált.

2009. szeptember 24-én megjelent a Needle in a Slunk Stack. A név a népszerű “tű a szénakazalban” mondás játéka.

Néhány hónappal később rögzítette a Slunk Stack című albumot, amely a Forensic Follies-hez hasonló hangzást követ. Októberben pedig megjelent a régóta várt Death Cube K című albuma is.

Az év november 13-án a Gibson megkezdte a Gibson Buckethead Signature Les Paul gyártását. Buckethead “felújított” gitárjának ára 4311 dollár, kb. 3110 euró.

2009 végén Buckethead közreműködik Travis Dickerson (a TDRS Music alapítója) debütáló albumán, melynek címe Iconography.

2010: betegség miatti szünet, visszatérés és a Pikes indulása.Edit

2010. február 5-én a Buckethead kiadja Shadows Between the Sky című albumát, és még abban a hónapban a Gibson kiadja a Buckethead Signature Les Paul különleges kiadását.

2010 májusában Bootsy Collins funk basszusgitáros, a Buckethead barátja a Twitteren bejelenti, hogy a Buckethead súlyos hátfájdalmai miatt szünetet tart, de már javulófélben van, és hamarosan visszatér.

Júliusban Buckethead Brian Brainnel és Mellisa Reese-zel együttműködve kiadja a “Best Regards” első kötetét egy 5 CD-s box setben.

2010. szeptember 16-án jelenik meg 28. stúdióalbuma, a Spinal Clock, amelyen Buckethead improvizál és megmutatja bendzsótudását.

2010 májusában Buckethead elkezdett albumokat kiadni a Pikes sorozatban, melyekre jellemző a képregény stílusú borító Buckethead képével és az albumszámmal, korábbi munkáival ellentétben a Pikes rövidebb, általában harminc perces. A 2012-es Electric Sea kivételével 2011 óta minden szóló kiadvány ennek a sorozatnak a részeként készült.

A 2013-as első tizenkét Pikes eredetileg limitált példányszámban, cím nélkül, kézzel rajzolt borítóval jelent meg, amelyet maga Buckethead írt alá. Az albumok csak a Pikes-kronológiában szereplő megjelölésükről voltak felismerhetők a bejelentésük idején. Figyelemre méltó, hogy a Pike 13 borítóján egy fotó látható Bucketheadről maszk nélkül, és ez az első kép róla, amelyet a nyilvánosság elé tárnak, ennek az albumnak a borítójáról hiányoznak a sorozat közös elemei, és egyszerűen egy fiatal Buckethead fotója, akusztikus gitárral a kezében, amint egy férfit ölelget, akiről feltételezhető, hogy az apja. A kép megjelenésére akkor került sor, amikor Buckethead édesapja beteg volt. A Buckethead egész évben folytatta az albumok kiadását, időről időre megszakítva a számsorrendet. Különösen a Pike 34 jelent meg körülbelül három héttel a Pike 35 után. Az év utolsó albuma december 24-én jelent meg, korlátozott ideig ingyenesen.

A Buckethead 2014-ben még gyorsabb ütemben folytatta az albumok kiadását. Az év során hatvan album jelent meg (átlagosan körülbelül hatnaponta egy). Június 26-án megjelenik a Pike 65 “Hold Me Forever” (In memory of my mom Nancy Carroll York) címmel, Buckethead édesanyja halálának tiszteletére. Az év utolsó albuma a december 31-én megjelent “In the Hollow Hills” című Pike 101 volt.

A Buckethead 2015-ben fokozza az albumkiadások sebességét. Az év során száztizennyolc album jelent meg (átlagosan körülbelül háromnaponta egy). A sorozatban 180. és 150. albuma, a “Heaven is your Home (for my father, Thomas Manley Carroll)” ingyenesen jelent meg apák napján, melyet néhai édesapjának ajánl.

2016: Visszatérés a színpadraSzerkesztés

Február végére egy amerikai koncertsorozatot jelent be, mellyel 2012 óta visszatér a színpadra.