Csontos labirintus
A csontos labirintus (más néven csontos labirintus vagy fülkagyló) a belső fül merev, csontos külső fala a halántékcsontban. Három részből áll: az előcsarnokból, a félkörös csatornákból és a csigából. Ezek a csont anyagából kivájt üregek, amelyeket csonthártya bélel. Tiszta folyadékot, a perilymphát tartalmazzák, amelyben a hártyás labirintus található.
Labyrinthus osseus
A15.3.03.003
692, 6936
Anatómiai terminológia
A törésosztályozási rendszer, amelyben a CT-n észlelt halántékcsonttöréseket a fülkamra felszakadása alapján határolják le, előrejelzőnek bizonyult a halántékcsont-trauma szövődményeire, például az arcideg sérülésére, szenzorineurális süketség és agy-gerincvelői folyadék otorrhea. A röntgenfelvételeken az otikus kapszula a halántékcsont legsűrűbb része.
A felnőttkori halláscsökkenés egyik vezető oka, az otospongiosis esetében kizárólag az otikus kapszula érintett. Ez a terület felnőttkorban általában nem megy át átalakuláson, és rendkívül sűrű. Otospongiosis esetén a normálisan sűrű enchondralis csontot haversi csont váltja fel, egy szivacsos és vaszkuláris mátrix, amely a belső fülcsontok vezetőképességének károsodása miatt szenzorineurális halláscsökkenést eredményez. Ez a CT-n hipodensitást eredményez, és az elsőként érintett rész általában a fissula ante fenestram.