Dohányzásfüggőség és szorongásos-depressziós zavarok tunéziai dohányosoknál, akik egy egyetemi kórház dohányzásról leszoktató klinikájára járnak
A dohányzás legalább két ilyen vegyület, a nikotin és a bêtacarbolinok közvetítésével megváltoztathatja a szerotoninerg neuronok működését. Ez a megállapítás megerősíti azt a hipotézist, hogy egyes pszichiátriai rendellenességek valószínűleg összefüggnek a dohányfogyasztással, mert a dohány e több vegyülete fenntartható zavarokat von maga után a neurobiológiai agyi működésben, beleértve a szerotonerg rendszer működését is . Ezt a tanulmányt a pszichológiai problémák (depresszió és szorongás) dohányzásról való leszokásra gyakorolt hatásának felmérésére végezték a Sousse-i Sahloul Egyetemi Kórház dohányzásról leszoktató klinikáján részt vevő dohányosok körében.
A szorongásos-depressziós rendellenességek és a dohányzás közötti kapcsolat létezése egyértelműen bizonyított. A depresszió a jobban dokumentált pszichiátriai komorbiditás. Valójában a súlyos depresszióban szenvedő betegek körében magasabb a dohányzás prevalenciája. Hasonlóképpen, a major depressziós zavarok aránya kétszer magasabb volt a dohányosoknál a nemdohányzókhoz képest. Így a súlyos depressziós epizód kockázata megnő a dohányzásról való leszokást követő 6 hónap alatt . Vizsgálatunkban a szorongásos-depressziós zavar előfordulási gyakorisága hasonló volt ahhoz, amit Fakhfakh és munkatársai tunéziai vizsgálatában találtak (47,2%), a HAD-skálát használva a szorongásos-depressziós zavarok azonosítására. Összehasonlítható a Lasser és munkatársai által talált értékkel is (55,3%), ahol a dohányzás és a dohányzásról való leszokás arányát vizsgálták a pszichiátriai diagnózisok száma és típusa szerint, a Composite International Diagnostic Interview módosított változatával értékelve.
A komorbid depressziós zavarokkal rendelkező dohányosok hajlamosabbak a nikotinfüggőségre, a függőség súlyosabb szintjére való előrehaladásra és a súlyosabb nikotinmegvonási tünetekre, mint a depressziós zavarok nélküli dohányosok . Ezenkívül régóta felismerték, hogy a dohányfogyasztás lehetővé tette egyes dohányosok számára, hogy öngyógyításként kontrollálják szorongásukat. Úgy tűnik továbbá, hogy a dohányzásról való leszokás a szorongás javulásával járhat együtt .
A HAD-skála első konzultáció során feltárt pontszámai alapján a dohányosok körében 43,4% szorongásos rendellenességet és 37,6% depressziós rendellenességet állapítottunk meg, a szorongás és a depresszió átlagos pontszáma 10,67, illetve 6,49 volt. A Fakhfakh és munkatársai által Tunéziában végzett vizsgálatban a HAD tesztre válaszoló 70 beteg közül 22,9%-ban találtak depressziós rendellenességet és 20%-ban szorongásos rendellenességet . A szorongásos jegy jelenléte szignifikánsan magasabb volt a nők körében, mint a férfiaknál. Ez a különbség a mi vizsgálatunkban nem volt szignifikáns, ami a minta kis méretével magyarázható.
Egyes kutatások szerint a dohányzás segít megnyugtatni néhány tünetet, mint például a nyugtalanság, izgatottság és ingerlékenység a major depressziós zavarban. Lehet, hogy ezek a dohányosok a dohányzással próbálnak megszabadulni depressziójuk tüneteitől, ami rendkívül megnehezítheti a dohányzásról való leszokást. A kutatások azt mutatják, hogy ez a diagnózis valóban kihívást jelent a dohányzásról való leszokásban. A kaliforniai leszokási vonalra jelentkező dohányosok körében a jelenlegi súlyos depresszióban szenvedő dohányosok sokkal kisebb valószínűséggel szoktak le legalább 30 napja a 2 hónapos értékelés időpontjában, mint a minimális depressziós tünetekkel rendelkezők. Vizsgálatunkban a szorongásos-depressziós betegségben szenvedő dohányosok 55,2%-a legalább egyszer megpróbált leszokni a dohányzásról. Nem találtunk szignifikáns különbséget a leszokási kísérletekben a depressziós, a szorongásos, a szorongásos-depressziós és a normál állapotú alanyok között. A Fakhfakh és munkatársai által végzett vizsgálat szerint a betegek háromnegyede legalább egyszer megpróbált leszokni a dohányzásról. A különbség a szorongásos-depressziós zavarral nem rendelkező dohányosokkal szemben azonban nem volt szignifikáns. Egy másik, Mumtaz és munkatársai által 1725 résztvevőn végzett vizsgálat szerint , a korábbi leszokási kísérletek aránya szignifikánsan magasabb volt a gyengén függő dohányosok körében. A mi vizsgálatunkban a motiváció átlagos pontszáma 4,36 ± 4,63 volt. Ez a pontszám hasonló volt mind a szorongásos-depressziós zavarral nem rendelkező dohányosok, mind a szorongásos-depressziós dohányosok körében.
Mendelsohn szerint , a közhiedelemmel ellentétben, a bizonyítékok arra utalnak, hogy a depressziós dohányosok igen motiváltak a dohányzásról való leszokásra. Valójában a Haukkala és munkatársai által végzett vizsgálatban a depressziós dohányos nők motiváltabbak voltak a leszokásra, mint az alacsonyabb depressziós pontszámmal rendelkezők. A leszokáshoz szükséges önbizalom átlagos pontszáma 6,57 ± 2,41 volt a szorongó dohányosoknál, 6,33 ± 2,48 a depressziós dohányosoknál és 6,14 ± 2,65 a szorongásos-depressziós dohányosoknál. Ezzel szemben Fakhfakh és munkatársai vizsgálatában a depresszióval küzdő alanyoknál szignifikánsan alacsonyabb volt a leszokáshoz szükséges önbizalom átlagos pontszáma . Zvolensky és munkatársai több mint 3000 alanyon végzett felmérésükben kimutatták, hogy a depresszió gyakoribb a dohányosok körében, mint a nemdohányzóknál, és hogy a depressziós anamnézissel rendelkező dohányosok szignifikánsan kisebb valószínűséggel szoktak le a dohányzásról.
A vizsgálatunkban továbbá a szorongás és a depresszió nem korrelált a naponta elszívott cigaretták számával, sem a levegőben kilélegzett CO átlagos arányával. Eredményeink összhangban voltak Zvolensky és munkatársai eredményeivel.
A Fagerström-pontszám átlaga 6,26 ± 2,38 volt. Szignifikánsan magasabb volt az első konzultáció során szorongásos-depressziós zavarral küzdő dohányosok körében. Ez a pontszám 7,32 volt Fakhfakh vizsgálatában, és szintén szignifikánsan magasabb volt az anxio-depressziós zavarral küzdő dohányosok körében .
A dohányzásról leszoktató klinikán gyakran találkozunk anxio-depressziós zavarral küzdő, erősen függő dohányosokkal. Így Largue és munkatársai 517 dohányoson végzett vizsgálatában 34%-os gyakorisággal találtak erősen függő szorongásos-depressziós dohányosokat, a depresszió változó intenzitásával. A dohányzás és a súlyos depresszió közötti kapcsolat erősebb, ha nikotinfüggőség áll fenn . A Mumtaz és munkatársai által talált eredmények megerősítették, hogy a depresszió, a szorongás vagy az agorafóbia tünetei súlyosabbak voltak az erősen függő dohányosoknál, mint a nem függőknél. Ezek a következtetések összhangban voltak Coutino és munkatársai, valamint Pedersen és Von Soest következtetéseivel , ahol az erős dohányzás és az erős nikotinfüggőség a depresszió és a szorongás magas arányával járt együtt.
A dohányzásról való leszokás nehéz folyamat a többszörös (farmakológiai, viselkedési és pszichológiai) függőség miatt. Felmérésünk céljai között szerepelt, hogy megbecsüljük a szorongásos-depressziós zavar hatását a dohányzásról leszoktató klinika dohányosai körében. A dohányzásról való leszokást egy hét vagy annál hosszabb ideig tartó teljes absztinenciaként definiáltuk. Résztvevőink körülbelül egyharmadának (33,9%) sikerült a leszokás. Ugyanezen meghatározás esetében a Salah Azzaiez Intézetben a dohányzásról leszoktató klinikán 2004-ben a dohányosok körében végzett vizsgálat 27%-os leszokási arányt állapított meg. A mi arányunk azzal magyarázható, hogy a dohányosok több mint felénél erős függőséget találtak, valamint azzal, hogy sokan kiszálltak, és az elemzésben sikertelennek számítottak. Ezenkívül a dohányosok 74,1%-a csak egy vagy két látogatásból részesült.
A dohányzásról való leszokás aránya a vizsgálatunkban szereplő szorongásos-depressziós zavarral küzdő dohányosok körében a dohányzásról való leszokás fenntartásának időtartamától függően változott; 1 hónap alatt 51,2% volt, ami fokozatosan csökkent, és 12 hónap alatt 18,3%-ot ért el.
A mi vizsgálatunkban a konzultáció követése volt a 6 hónapos sikeres dohányzásról való leszokás előrejelző tényezője. Másrészt a többváltozós elemzésben egyetlen tényező sem jelent meg az 1 éves visszaesés előrejelző tényezőjeként. Ez a megállapítás különbözött a KesKesBoudawara és munkatársai, valamint Underner és munkatársai tanulmányában találtaktól, ahol csak az idő előtt megszakított követés állt szignifikáns kapcsolatban a visszaeséssel.
A dohányzást gyakran tekintik a szorongásos-depressziós zavarokban szenvedő dohányosoknál a szociális szorongás és az önbizalomhiány okozta nehéz helyzetek leküzdésének eszközének. Ezek a rendellenességek gyakoribbak a nők körében, ami részben magyarázza a dohányzásról való leszokás nagyobb nehézségeit. A másik ok a depressziós zavarok nagyobb gyakorisága, a nikotinpótló szerek kisebb hatékonysága és a nők körében a dohányzásról való leszokás után a súlygyarapodástól való nagyobb mértékű félelem. Továbbá a dohányosok a cigarettafogyasztásban megtalálnák a negatív érzelmek csökkentésének módját, beleértve a megvonás negatív tüneteit is .
Sonntag és munkatársai egy 3021 serdülőn és fiatal felnőttön végzett longitudinális vizsgálaton keresztül rávilágítottak a szociális fóbia és a szorongásos zavarok és a nikotinfüggőség előfordulása közötti összefüggésre. A negatív érzelmek által a dohányzási magatartásban játszott jelentőségének felismerése néhány szerzőt arra késztetett, hogy antidepresszánsok és anxiolitikusok alkalmazását javasolja a dohányfüggőség kezelésében . Továbbá, néhány leszokni próbáló dohányosnak segíthet a depresszió egyidejű kezelése.
A tanulmány korlátai
A jelen tanulmánynak vannak bizonyos korlátai az eredmények általánosíthatóságát illetően. Először is, a minta mérete kicsi volt, különösen a szorongásos-depressziós dohányosok száma sok más tanulmányhoz képest. Másodszor, néhány változó esetében nem rendelkeztünk a szükséges információkkal, ami tovább csökkentette a mintánk méretét. Végül, talán a vizsgálat folytatása növelheti a mintaméretet.