Hatékony állati hulladékkezelő rendszerek
JAVASLATOK:
Hatékony állati hulladékkezelő rendszerek!
Az állati hulladék számos hasznos összetevőt tartalmaz, amelyek hatékony újrahasznosítása esetén a növények trágyájaként, az állatok takarmányaként és energiatermelésre is felhasználhatók. Az állati trágya nitrogénben, foszforban és káliumban gazdag. Amellett, hogy kiegészítő tápanyagokat biztosít a növények növekedéséhez, a trágya számos jótékony hatással van a talaj tulajdonságaira. A szerves hulladék kijuttatása csökkenti a talaj ömlesztett sűrűségét azáltal, hogy növeli a talaj szerves frakcióját és az aggregátumok stabilitását.
A szerves hulladékok javítják a talaj vízszűrési sebességét, víztartó képességét és hidraulikus vezetőképességét is. Az állati hulladékok mindezen tulajdonságai csak akkor lesznek elérhetőek, ha gondosan kezelik őket. Ellenkező esetben káros hatással lehetnek a környezetre.
VESZÉLYEK:
Az állati hulladékokkal kapcsolatos leggyakoribb környezetvédelmi aggály az, hogy bántó szagokkal, nagy mennyiségű CO2 és ammónia felszabadulásával befolyásolja a légköri levegőt, ami hozzájárulhat a savas esőkhöz és az üvegházhatáshoz.
A vízforrásokat is szennyezheti, és hozzájárulhat a fertőző betegségek terjedéséhez. Ha a víz ártalmatlanítása nem megfelelően van megtervezve, társadalmi feszültséget okozhat a szagok kibocsátása és a vízforrások szennyezése miatt.
A hulladékok hatékony hasznosításához a nagygazdaságokban a hulladékok megfelelő ártalmatlanítására és a tápanyagok talajba való visszajuttatására van szükség, szennyezés és betegségek/patogének terjedése nélkül.
Kétféle állati hulladék keletkezik:
ADVERTIZENCIÁK:
(i) Szilárd hulladék (trágya).
(ii) Hígtrágya.
A szilárd hulladék és a hígtrágya ártalmatlanítására különböző módszereket alkalmaznak. A hígtrágya kezelése és hasznosítása nehezebb. E hulladékok ártalmatlanításának különböző módszereit, valamint hatékony hasznosítását az 50.1. ábra mutatja be.
A szilárd trágya (tehéntrágya) tartalmaz:
Az állati hulladékok hatékony hasznosítása érdekében rendkívül kívánatos ezen tápanyagok megfelelő technikával történő hasznosítása.
A különböző alkalmazott technikák a következők:
1. Komposztálás.
ALKALMAZÁSOK:
2. Biogáz előállítása (anaerob erjesztés).
3. Aerob oxidáció árkokban/lagúnákban/tavakban.
4. Közvetlen szántóföldi alkalmazás.
5. Haleledelként való felhasználás halastavakban.
HIRDETÉSEK:
6. Algák termesztésére (hígított hígtrágya).
7. Egyéb technikák (kevésbé népszerű) újrahasznosítása töltőanyagként állati takarmányban (pl. baromfihulladék szarvasmarha takarmányban stb.).
A fent említett technikák közül a leggyakrabban alkalmazott technikák a következők:
(i) Komposztálás
ALKALMAZÁS:
(ii) Biogáz előállítása (anaerob erjesztés)
(iii) Közvetlen kijuttatás vagy hígtrágya kijuttatása aerob oxidáció után.
A trágya elhelyezése:
A trágya eltávolításának gyakorisága: Naponta kétszer
ELLENŐRZÉSEK:
Szilárd trágya:
Kerekes talicskával és lapáttal, bomlás céljából gödörben elhelyezve. Az ilyen trágya trágyázó értékének 75 százalékát adja vissza a talajnak. A trágyagödröknek kb. 200 méterre kell lenniük, olyan helyen, ahol az épületeken keresztül nem jut át bűzös szag.
Egy tejelő tehén trágyatermelése naponta körülbelül 20 kg. A friss trágya térfogati kapacitása 700-900 kg/köbméter az R.G. Linton által leírtak szerint.
A trágya összegyűjtése:
A trágyagödrök kialakítása a gazdaságban követett gazdálkodási gyakorlattól függ. Az első módszer lehet az, amelyben a trágyát más hulladékokkal együtt öblítik, a második módszerben pedig a szilárd és folyékony hulladékokat szétválasztják és trágyaként használják fel.
Az első módszer olyan helyeken alkalmazható, ahol sok az erőltetendő víz, és olyan bivalygazdaságokban is, ahol az ürített trágya vizes állagú. Az ilyen típusú istállókban egy U alakú ereszcsatornát vagy lefolyót kell elhelyezni az istálló hossztengelyére hosszirányban. Az ólon kívül az egyes ólakból származó trágya egy fő ólba vezethető, lehetőleg zárt ólba.
ELLENŐRZÉSEK:
A főcsatorna a folyékony vizet egy folyadéktároló tartályba vezeti, ahonnan azt trágyázás céljából mezőgazdasági területekre lehet szivattyúzni.
Az utóbbi módszerben, ahol a szilárd és a folyékony trágyát szétválasztják, egy speciális gödröt kell építeni, hogy a szilárd hulladék lebomolhasson. A gödörnek távol kell lennie a vízforrásoktól, az állatok és az emberek lakóhelyétől, hogy elkerülhető legyen a légyveszély és a betegségek terjedése.
A gödör építésének tervezésekor kellő figyelmet kell fordítani a szállításhoz szükséges munkaerőre és a trágya gödörbe szállításának módjára.
Komposztálás:
A komposztálás során a szilárd hulladékot 1,5 m mély és 3×4 méteres gödörbe gyűjtik, vagy a szükségleteknek megfelelően nagy gödörbe (3 köbméter/felnőtt állati egység), az egyik terv szerint (az R.G. Linton által leírt Allnutt terv). Ez a kialakítás két gödröt tartalmaz, mindhárom oldalról falakkal, amelyek tetejét ideiglenes tetővel fedik a kiszáradás megakadályozása érdekében, és alternatív elhelyezést és ürítést javasoltak.
Az elülső oldalon egy ereszcsatornának kell lennie, amelyet kreszollal és vízzel kell feltölteni a légyszaporulat megfékezésére, és az elülső oldalon egy függőleges tolózárnak kell lennie, hogy megakadályozza, hogy a törmelék az ereszcsatornába essen. A trágyát minden rekeszbe külön-külön kell lerakni és jól becsomagolni. Amíg az egyiket megtöltik és becsomagolják, addig a másikban, amelyet korábban megtöltöttek, erjedés és bomlás megy végbe.
ELLENŐRZÉSEK:
A trágyát rendszeresen át kell forgatni az egyenletes bomlás biztosítása érdekében; ez fokozza a trágyában általában jelen lévő élősködők lárváinak elpusztítását is.
A komposztálás során a hulladék gyakori keverése szükséges. Más állattartó gazdaságokból, például juh-, kecske-, sertés- és baromfitelepekről származó trágya is hasonló módon bomlik le. A halmozás után 24 órán belül a hőmérséklet 50°C-ra emelkedik, és 3-8 napon belül eléri a 70°C-ot. Ezt követően 50°C-ra csökken. A C:N arány és a nedvesség fontos szerepet játszik ebben a folyamatban.
Vermikomposzt: A bónusz az állattenyésztő gazdák számára:
A biokomposzt a földigiliszták, különösen az Eisenia, Eudrillus, Perionyx, Dolvin fajok mezőgazdasági és állattenyésztési hulladékból származó öntéséből előállított szerves trágya. N-ben, P-ben és K-ban gazdag, számos mikrotápanyaggal, enzimekkel (proteázok, amilázok, lipáz, cellulóz és kitináz), növényi növekedési hormonokkal (auxinok, citokininek és gibberellinek) és néhány nitrogénkötő baktériummal (Pseudomonas, Actinomycetes stb.), amelyek gazdagítják a vermikomposzt tápértékét.
ELLENŐRZÉSEK:
A vermikomposzt ugyan nem hasonlítható a vegyszeres műtrágyához, de talajban való alkalmazása javítja a talaj szerkezetét, szerkezetét, víztartó képességét, elősegíti a levegőztetést és megakadályozza a talajeróziót, ezáltal egészséges, nem mérgező és ízletes élelmiszer állítható elő a talajból anélkül, hogy az emberek és állatok egészségére káros hatással lenne.
A készítési módszer nagyon egyszerű és költséghatékony, amelyet a vidéki gazdálkodók könnyen alkalmazhatnak saját hasznukra. Továbbá a vermikomposztálás, mint technika, hatékonyan képes kezelni a mezőgazdasági és állattenyésztési forrásból származó hatalmas mennyiségű hulladékot. Ez kétségtelenül hozzájárul a vidéki emberek jólétéhez azáltal, hogy egészséges, gazdag és méltó környezetet biztosít.
Biogáz előállítása:
(Anaerob erjesztés) Ez az egyik legjobb módszer a hulladék ártalmatlanítására és hasznosítására, és Japánban és Kínában széles körben hasznosítják.Ebben a folyamatban a szerves anyagokat illékony zsírsavakká alakítják át, amelyek viszont az anaerob baktériumok (metanigén baktériumok) hatására CH4-é és CO2-vé alakulnak. A hígtrágya értékes termék, amelyet a szántóföldeken lehet felhasználni.
Aerob oxidáció:
A hígtrágya sekély árkokban, lagúnákban és tavakban tartva ártalmatlanítható. A BOD (biológiai oxigénigény) hektáronként általában 20 a megfelelő oxidációhoz. Nagy területekre van szükség, és rendszeresen el kell távolítani a szilárd iszapot. A felső vizet édesvízzel való keverés után öntözésre vagy közvetlenül is felhasználják.
Folyékony formában, lagúna segítségével:
A lagúna egy kis tóhoz hasonló víztest, ahová a folyékony trágyát kibocsátják és baktériumok hatására megemésztik. Ennél a módszernél a trágya termékenységi értéke kárba vész, de segít a berendezések és a munkaerő megtakarításában, ami kompenzálhatja a veszteséget.
A tollakat naponta kaparják és mossák 75 Ibs./sq” inch nyomású vízzel és 500 gallon vízzel óránként. Ezt a trágyát a lagúnába vezetik, amelynek legalább egy hétre elegendő trágyát kell tartalmaznia 20 kg/tehén/nap mennyiségben.
Bakteriális hatás a lagúnában:
(i) Aerob:
Aerob baktériumok által levegő/oxigén jelenlétében.
ADVERTIZENCIÁK:
(ii) Anaerob:
Zöld algák által, amelyek szén-dioxidot, nitrátot és más tápanyagokat használnak fel, és viszont oxigént adnak le az aerob baktériumok számára a hulladékanyagok oxidálására. Anaerob baktériumok is átveszik a hulladékanyagok lebontását, amelyek nemkívánatos szagot is termelhetnek.
Víz a lagúnában. Vízzel feltöltve kell tartani.
A lagúna mélysége. Körülbelül két méter.
A lagúna mérete. @ 6,5 m2/tehén.
Helyszín. 200 méterre a stégektől és az uralkodó szél irányának megakadályozására. Óvintézkedések:
(i) Biztosítson biztonsági kerítést a lagúna körül, hogy kutyák és gyermekek számára biztonságos legyen.
(ii) A fenék kiegyenlített és vízhatlan legyen.
(iii) Tisztítsa meg a lagúnát 5-8 évente egyszer, vagy ha szükséges, a felgyülemlett iszap eltávolítása érdekében, ha az egy méter mélységig feltöltődött.
A hulladék közvetlen kijuttatása a mezőgazdasági területen:
Ha nagyméretű, nem termelési célú mezőgazdasági földterület áll rendelkezésre, akkor a szilárd hulladék közvetlen kijuttatása szórással vagy hígtrágya szétterítésével történhet, de ez a módszer nem hatékony módszer a mezőgazdasági hulladék hasznosítására a tápanyagveszteség, a kórokozók problémája miatt, és néha mérgező hatású az ilyen típusú földeken termesztett növényekre.
Szilárd hulladékgazdálkodás:
A szilárd hulladékok az emberi és állati tevékenységekből származó hulladékok, amelyek általában szilárdak és haszontalanként vagy nem kívántként kidobásra kerülnek.
A szilárd hulladékgazdálkodás a következő szempontokat foglalja magában:
1. A különböző típusú szilárd hulladékok és forrásaik azonosítása.
2. A hulladék fizikai és kémiai összetételének vizsgálata.
3. E hulladékok kezelésében részt vevő elemek.
A szilárd hulladékok osztályozása:
A fizikai és kémiai összetétel alapján.
Három csoportba sorolják:
(i) Települési hulladék:
Az élelmiszerhulladék, a szemétmaradványok alkotórészei, a hamu, az építési hulladék, a különleges hulladék, a tisztítótelepi hulladék, az út menti szemét, az elhullott állatok és a bőséges jármű kommunális hulladék.
(ii) Ipari hulladék:
Szemét, bontási hulladék és veszélyes hulladék.
(iii) Veszélyes hulladék:
Veszélyes hulladéknak minősülnek azok a hulladékok, amelyek azonnal vagy hosszabb időn keresztül jelentős veszélyt jelentenek az emberi, növényi vagy állati életre.
Ezek a következő jellemzőkkel rendelkeznek:
(a) Eligazíthatóság (b) Veszélyesség
(c) Reaktivitás (d) Toxicitás.
A szilárd hulladékok forrása:
1. Szemét vagy élelmiszerhulladék:
Ezek hús-, élelmiszer-, gyümölcs- vagy zöldségmaradványok, amelyek különösen meleg időben gyorsan bomlanak.
2. Szemét:
Ezeknek két fajtája van:
a) Éghető:
Papír, karton, textil stb.
(b) Nem éghető:
Fém, edények, cinkek.
3. Mezőgazdasági hulladék:
Ide tartoznak a növényi maradványok stb.
4. Ipari hulladékok:
Légyhamu, szennyvíz, vegyi anyagok, fémek, mázatlan porcelán elemes edény stb.
5. Veszélyes hulladékok:
Radioaktív hulladékok, mérgező vegyi anyagok és robbanóanyagok kórházi hulladékai stb.
6. Patológiai hulladékok:
Állatok karakterei, vágóhídi hulladékok stb.
7. Építési hulladékok:
Kő, tégla, beton és szaniter alkatrészek stb.
8. Vízi gyomok:
Ezek profilszerű növekedésük miatt jelentenek veszélyt. Növelik a hulladék által terjesztett betegségeket.
A szilárd hulladékgazdálkodás funkcionális elemei:
A szilárd hulladékok kezelését a keletkezéstől az ártalmatlanításig hat elembe csoportosították:
(i) Hulladék keletkezése.
(ii) Helyszíni kezelés, tárolás és feldolgozás.
(iii) Gyűjtés.
(iv) Átszállítás és szállítás.
(v) Feldolgozás vagy hasznosítás.
(vi) Ártalmatlanítás.
A szilárd hulladékgazdálkodási rendszert alkotó funkcionális elemek egymáshoz való viszonya:
Silárdhulladék-mennyiségek becslése:
1. Tömegszámlálási elemzés:
Ezzel a módszerrel a szilárd hulladék mennyiségét és összetételét úgy határozzák meg, hogy egy meghatározott időszak alatt a hulladéklerakóba szállított vagy elszállított minden egyes rakomány becsült mennyiségét és általános összetételét rögzítik.
2. Tömeg-térfogat elemzés:
Ez az elemzési módszer hasonló a fenti módszerhez, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyes rakományok tömegét is rögzítik.
A keletkezési sebességet befolyásoló tényezők:
1. Földrajzi forgás.
2. Az évszak.
3. A gyakoriság gyűjtése.
4. A konyhai hulladék rostélyának használata.
5. A lakosság jellemzői.
6. A megmentés és az újrahasznosítás mértéke.
7. A lakosság hozzáállása.
A szilárd hulladékok szennyezésének okai:
(a) Túlnépesedés:
A szilárd hulladékszennyezés a népesség növekedésével nő.
(b) Szennyvízelvezetés:
Az elfolyással együtt jár az a tendencia, hogy a tárgyakat divatosnak vagy nem divatosnak nyilvánítják, és azonnal kidobják, amint kimentek a divatból,
(c) Technológia:
A csomagolás nagymértékben felelős a szilárd hulladékok szennyezéséért, mivel a csomagolóanyagok, például a műanyag zacskók és a konzervdobozok nem biológiailag lebomlóak.
A szilárd hulladékszennyezés hatása:
1. Egészségügyi kockázatok:
A szilárd hulladék helytelen kezelése egészségügyi kockázatot jelent, különösen a hulladékkal közvetlenül érintkező munkavállalók számára. A patkányok közvetlen harapásukkal számos betegséget terjesztenek, mint pl. pestis, szalmonellózis, vérszegénység, tífusz. Ezek a patkányok hulladéklerakókon, emberi erőkön stb. élősködnek, ahonnan élelmiszerre és vízre vándorolnak, és számos betegség, például diahoerrea, vérhas és amőbás vérhas terjedését eredményezik az emberben.
2. Környezeti hatások:
A szerves szilárd hulladékok bomlásnak indulnak és a levegőt kellemetlen szagúvá teszik, e hulladékok elégetése füstöt termel és légszennyezést okoz, különösen a műanyag tartályok elégetése által kibocsátott káros gázok.
A városi ipari hulladékokra vonatkozó ellenőrző intézkedések:
A szilárd hulladékgazdálkodás egy sokrétű feladat, amely számos tevékenységet foglal magában, mint például:
a) A szilárd hulladék gyűjtése.
(b) A szilárd hulladék ártalmatlanítása.
(c) Hulladékhasznosítás.
(a) A szilárd hulladék gyűjtése három alapvető módszert tartalmaz:
(i) Közösségi tárolási pont.
(ii) A járda melletti gyűjtés.
(iii) Tömbösített gyűjtés.
(b) A szilárd hulladék ártalmatlanítása:
(i) Megmentés a kézi komponens szétválasztáson.
(ii) Tömörítés vagy, Mechanikus térfogatcsökkentés.
(iii) Termikus térfogatcsökkentés.
(iv) Nyílt dömping.
(v) Egészségügyi földfeltöltés.
(vi) Pusztító desztilláció.
(vii) Komposztálás vagy biológiai lebontás.
c) Hulladékhasznosítás:
A szilárd hulladékok megfelelő hasznosításával számos előnnyel élhetünk, mint például:
(i) A hulladékhasznosítás közvetlenül vagy közvetve hozzájárul a gazdasági előnyökhöz,
(ii) A hulladékhasznosítás foglalkoztatási lehetőséget teremt.
(iii) A hulladékhasznosítás segít a természeti erőforrások megőrzésében.
Organikus állattenyésztés:
A gazdaságokban történő állattartás évszázados gyakorlat. Az ökológiai mezőgazdaságban az állatállomány jelentős szerepet játszik, mint közvetítő a gazdaságban megtermelt növényi maradványok vagy takarmány hasznosítása és a tápanyagok trágyaként történő visszaadása között.
A tejtermelés különösen sok kis- és kistermelőnek segített abban, hogy javítson az otthonán. A terepi felmérés kimutatta, hogy a marginális és kistermelők még az olyan progresszív államokban is, mint Punjab, segítettek a gazdaság jövedelmezőségének növelésében, valamint a szarvasmarhatrágya megfelelő mennyiségű rendelkezésre állásában.
A gazdák ritkán fordítanak kellő figyelmet az erőforrásaik tárolására és felhasználására, ami 40-60%-os tápanyag-, különösen N-veszteséget eredményez.
A biogazdálkodók és a gazdálkodási módszerek megfelelő figyelmet fordítanak e veszteségek minimalizálására a komposztálási, vermi-komposztálási stb. technológiák alkalmazásával. Ez nemcsak a szerves forrásokból származó tápanyagok elérhetőségét javítja, hanem a talajvízszennyezés potenciális veszélyét is megelőzi.
A biogazdaságok és az élelmiszertermelési rendszerek a tápanyag-gazdálkodási stratégiák tekintetében jelentősen különböznek a hagyományos gazdaságoktól. Az ökológiai rendszerek olyan gazdálkodási lehetőségeket alkalmaznak, amelyek elsődleges célja, hogy holisztikus gazdaságokat alakítsanak ki, mint egy élő szervezet, kiegyensúlyozott növekedéssel, mind a növénytermesztésben, mind az állattartásban.
A biogazdálkodási rendszerek mind a szerkezeti változások, mind a gazdálkodási rendszerek taktikai irányítása révén agronómiai és környezeti előnyökkel járhatnak. A biogazdálkodás előnyei mind a fejlett országok (környezetvédelem, a biológiai sokféleség növelése, a CO2-kibocsátás csökkentett energiafelhasználása), mind a fejlődő országok, például India számára relevánsak (fenntartható erőforrás-felhasználás, a terméshozamok növelése a költséges külső inputoktól való túlzott függés nélkül, a környezet és a biológiai sokféleség védelme stb.
Következtetés:
Magyarországon, mivel a legtöbb állatot az emberi lakásokkal szoros kapcsolatban nevelik, kellő gondot kell fordítani a szarvasmarhaistállók higiénikus fenntartására.
Közegészségügyi érdekből a trágyát azonnal el kell távolítani és megfelelő módon kell hasznosítani a trágya minőségének megőrzése, valamint a betegségek rovarvektorok általi terjedésének megakadályozása érdekében.