Ranibizumab versus verteporfin fotodinamikus terápia neovaszkuláris, korral járó makuladegenerációban: Az ANCHOR vizsgálat kétéves eredményei

Cél: Az Anti-vascular endothelial growth factor (VEGF) Antibody for the Treatment of Predominantly Classic Choroidal Neovascularization (CNV) in Age-related Macular Degeneration (ANCHOR) elnevezésű kétéves, III. fázisú vizsgálatban a ranibizumabot hasonlították össze a verteporfin fotodinamikus terápiával (PDT) a túlnyomórészt klasszikus CNV kezelésében.

Tervezés: Multicentrikus, nemzetközi, randomizált, kettős maszkolású, aktív kezeléssel kontrollált klinikai vizsgálat.

Résztvevők: Túlnyomórészt klasszikus, szubfoveális CNV-ben szenvedő, korábban PDT-vel vagy antiangiogén gyógyszerekkel nem kezelt betegek.

Intervenció: A betegeket 1:1:1:1 arányban randomizálták verteporfin PDT plusz havi látszat intraokuláris injekció vagy látszat verteporfin PDT plus havi intravitreális ranibizumab (0,3 mg vagy 0,5 mg) injekcióra. A PDT (aktív vagy látszat) újbóli alkalmazásának szükségességét 3 havonta értékelték fluoreszcein angiográfia (FA) segítségével.

Fő kimeneti mérőszámok: Az elsődleges, kezelési szándék szerinti hatásossági elemzés 12 hónapos volt, folyamatos mérésekkel a 24. hónapig. A fő mérőszámok közé tartozott a kiindulási látásélesség (VA) pontszámhoz képest <15 betűt veszítő százalékos arány (12. havi elsődleges hatékonysági eredménymutató), a kiindulási értékhez képest >vagy=15 betűt nyerő százalékos arány, valamint a VA pontszám és az FA által értékelt elváltozás jellemzőinek időbeli átlagos változása. A nemkívánatos eseményeket nyomon követték.

Következtetések: Ebben a 2 éves vizsgálatban a ranibizumab nagyobb klinikai előnyt biztosított, mint a verteporfin PDT az újonnan kialakult, túlnyomórészt klasszikus CNV-vel járó, időskori makuladegenerációban szenvedő betegeknél. A súlyos nemkívánatos események aránya alacsony volt.