ReviewReconsidering anhedonia in depression: Lessons from translational neuroscience

Az anhedónia a major depressziós zavar (MDD) egyik központi tünete, amelynek neurobiológiai mechanizmusai továbbra is kevéssé ismertek. A dopamin (DA) anhedonikus tünetekben betöltött szerepére vonatkozó évtizedes spekulációk ellenére az empirikus bizonyítékok továbbra is megfoghatatlanok maradtak, és gyakran ellentmondásos eredményekről számoltak be. Jelen áttekintésben azzal érvelünk, hogy ez az anhedónia nem eléggé specifikált definíciójából ered, amely nem tudta elkülöníteni a jutalmazási viselkedés fogyasztási és motivációs aspektusait. Tekintettel arra a jelentős preklinikai bizonyítékra, hogy a DA elsősorban a jutalmazás motivációs aspektusaiban vesz részt, azt javasoljuk, hogy az anhedónia finomított definíciója, amely különbséget tesz az öröm és a motiváció hiányosságai között, alapvető fontosságú a neurobiológiai szubsztrátumok azonosítása céljából. Ezenkívül az anhedónia preklinikai és klinikai modelljei közötti szakadék áthidalása megkövetelheti, hogy eltávolodjunk az anhedónia stabil állapotú, hangulatszerű jelenségként való konceptualizációjától. Következésképpen bevezetjük a “döntési anhedónia” kifejezést, hogy foglalkozzunk az anhedónia jutalmazási döntéshozatalra gyakorolt hatásával. Az anhedónia elméleti definíciójának e javasolt módosításai hatással vannak az MDD kutatására, értékelésére és kezelésére.