Tengelyrügy
A tengelyrügy olyan embrionális vagy organogén hajtás, amely a növény szárának és levélnyélének találkozásánál nyugszik.:18 A szár külső kéregrétegéből exogén módon keletkezik.
A tengelyrügyek nem válnak aktívan növekvő hajtásokká az erős apikális dominanciájú növényeken (a tendencia, hogy csak a végrügy nő a főszáron). Az apikális dominancia azért következik be, mert a hajtás apikális merisztémája auxint termel, amely megakadályozza a hónaljrügyek növekedését. A hónaljrügyek akkor kezdenek fejlődni, amikor kevesebb auxinnak vannak kitéve, például ha a növény természetes módon gyenge apikális dominanciával rendelkezik, ha az apikális dominanciát a végrügy eltávolításával megtörjük, vagy ha a végrügy elég messzire nőtt ahhoz, hogy az auxinnak kisebb hatása legyen.
A hónaljrügyek segítségével megkülönböztethetjük, hogy a növény egylevelű vagy többlevelű. Egyszerűen számoljuk meg a levelek számát a hónaljrügy után. Ha csak egy levél van, akkor a növényt egylevelűnek, ha nem, akkor többlevelűnek tekintjük.
A hónaljrügyek példája a burgonya szeme.
Az auxin hatásaiSzerkesztés
Amint az apikális merisztéma növekszik és leveleket képez, a szár és a levél közötti csomópontban egy merisztematikus sejtekből álló régiót hagy maga után. Ezek a hónaljrügyek általában nyugalmi állapotban vannak, az apikális merisztéma által termelt auxin gátolja őket, amit apikális dominanciának nevezünk.
Ha az apikális merisztémát eltávolítjuk, vagy kellő távolságra nőtt egy hónaljrügytől, a hónaljrügy aktiválódhat (vagy helyesebben felszabadulhat a hormonális gátlás alól). Az apikális merisztémához hasonlóan a hónaljrügyekből is fejlődhet szár vagy virág.
A hónaljrügyeket érintő betegségekSzerkesztés
Egyes növénybetegségek – különösen a fitoplazmák – a hónaljrügyek elburjánzását okozhatják, és a növények bokrosodó megjelenését idézhetik elő.
Megszaporodnak.