A tavi pisztráng visszaszorítási program a világjárvány ellenére is folytatódik
Brandon Walker EBS STAFF
YELLOWSTONE NATIONAL PARK – Még egy világjárvány sem tudta kisiklatni a Yellowstone Nemzeti Parkban 25 éve zajló, víz alatti küzdelmet. 1995 óta a Nemzeti Parkszolgálat legénysége és a szerződéses kereskedelmi halászhajók több mint 3,35 millió nem őshonos tavi pisztrángot szedtek ki a Yellowstone-tóból kopoltyúhálóval, hogy megpróbálják kiirtani az őshonos vágóhasú pisztrángot veszélyeztető invazív fajt.
Mióta az első tópisztráng megjelent a Yellowstone-tóban, amelyet egy horgász fogott ki 1994 júliusában, az NPS kiterjedt erőfeszítései lassan csökkentették a számukat a tóban, de Dr. Todd Koel, az őshonos halak védelmét célzó program vezetője szerint a harc még messze nem ért véget.
A tavi pisztrángok főként azért boldogulnak a Yellowstone-tóban, mert nincsenek természetes ragadozóik. “Nagyszerű a túlélésük, mert nem jön semmi, ami megenné őket” – mondta Koel. “…Megvan mindaz az előnyük, amit megpróbálunk megváltoztatni.”
A Yellowstone Nemzeti Park sajtóközleménye szerint eddig több mint 20 millió dollárt költöttek arra, hogy megpróbálják kiirtani a tópisztrángot és helyreállítani a vágóhasú pisztrángot a Yellowstone-tóban. Koel szerint a program minden aspektusát többek között az NPS, a Yellowstone nonprofit partnere, a Yellowstone Forever és a Wyoming Trout Unlimited finanszírozza.
Koel 20 szezon óta vesz részt a projektben. Elmondta, hogy a COVID-19 kihívást jelentett a korlátozott személyi állomány formájában, mivel az NPS összes alkalmazottja egyénileg él ebben a szezonban – egyes esetekben egyetlen alkalmazott foglal el egy olyan lakóhelyet, ahol normális esetben nyolcan laknának -, de ez nem okozott nagy fennakadást a tópisztráng visszaszorítására irányuló erőfeszítésekben.
“Nem fogom azt mondani, hogy egyáltalán nem volt hatása” – mondta. “De a Yellowstone-tavon a tópisztráng visszaszorítása és a vágott pisztráng helyreállítása szempontjából nagyjából úgy tekintjük, hogy teljes erőbedobással dolgozunk.”
A tavaszi, nyári és őszi hónapokon átívelő kopoltyúhálós szezonban jellemzően hat kopoltyúhálós hajó dolgozik a Yellowstone-tavon a nem őshonos, ragadozó tópisztráng lehalászása során. Idén azonban csak ötre elegendő a személyzet.
A hat hajóból általában kettőnek az NPS a személyzete, a másik négyet a wisconsini Hickey Brothers Research kereskedelmi halászati vállalkozó üzemelteti – akik 2009 óta szerződtek a program támogatására -, de az alkalmazottak számának csökkenése miatt az NPS csak egy hajó üzemeltetésére tud személyzetet kiküldeni. Koel nem aggódik amiatt, hogy eggyel kevesebb hajó van a vízen, mivel az elmúlt években a populáció csökkenésével párhuzamosan csökkenő tendenciát mutattak a fogási számok.
“Ha a fogási arányok továbbra is úgy csökkennek, mint eddig minden évben, akkor a hálókat fel kell dolgozni, és többet lehet kihelyezni és behúzni” – mondta.
Június 21-ig 91 300 tavi pisztrángot fogtak hálóval 2020-ban. Koel szerint úgy tűnik, hogy az összfogás továbbra is csökkenő tendenciát mutat, mint az elmúlt években. Miután behálózták, a tavi pisztrángokat selejtezik, és a Yellowstone-tó mélyére süllyesztik, hogy lebomoljanak.
“Így a tópisztráng tápanyagai a tóban maradnak. Hogy ez milyen mértékben befolyásolja a tó ökológiáját, azt most vizsgáljuk a diákjainkkal” – mondta Koel.
Koel szerint az NPS fontolóra vette, hogy megpróbálja eladni a kifogott halakat, de a kopoltyúhálók kihelyezésének időtartama miatt sok halat nem lehet elfogyasztani, és a halak feldolgozása hosszú időt venne igénybe – Koel megjegyezte, hogy a Hickey Brothers Research szerint a halak feldolgozása a szerződéses idejük akár 50 százalékát is igénybe veheti.
“Ez azt jelentené, hogy meg kellene dupláznunk a flottát és a személyzetet, hogy ugyanannyi tavi pisztrángot tudjunk elejteni” – mondta.”
A kisebb flottát, amely a jég miatt októberben kénytelen lesz befejezni a kopoltyúhálós halászatot, új tudományos taktika segíti egy olyan pellet formájában, amelyet stratégiailag a tópisztrángok ívóhelyein helyeznek el. A szója- és búzaglutén pelleteket, amelyek mérete a tópisztráng ikrájához hasonló, úgy fejlesztették ki, hogy eltávolítsák az oldott oxigént a vízből, és ezzel elpusztítsák az ikrákat. Koel szerint a pelletnek eddig nem észleltek ökológiai következményeit.
“Kipróbáltuk különböző, mondhatni biomassza-sűrűséggel, vagy különböző mennyiségű pellettel, hogy megtaláljuk azt az édes pontot, ahol a minimális mennyiséget tudjuk alkalmazni, és mégis elpusztítjuk az összes ikrát, és ezt megtettük, és nagyon jól működik” – mondta.
A NPS tavaly helikoptert használt, hogy a pelletet az ívási helyekre szórja. A Carrington-szigeti ívóhelyen, amely egyike az NPS által azonosított 14 tópisztráng ívóhelynek a Yellowstone-tóban, Koel szerint a pellet hatékonyan elpusztította az összes ikrát. Koel azt is megjegyezte, hogy az NPS azt tervezi, hogy idén ősszel, a tavi pisztrángok ívási időszakában, nagyjából szeptember közepétől október közepéig, újabb szója- és búzaglutén pelletkezelést hajt végre.
A pellet az NPS legújabb kísérlete a tavi pisztrángok ívásának megszüntetésére. A pelleteket megelőzően a tavi pisztrángok ívásának megszüntetésére irányuló stratégia része volt a bomló tópisztráng tetemek bejuttatása. A bomló tetemeknek ugyanaz a hatása, mint a pelleteknek: eltávolítják az oldott oxigént a vízből.
“Végső soron a tópisztráng visszaszorítására irányuló projekt, és az ennek eredményeként a Yellowstone-tóban élő vágóhasú pisztrángok helyreállítása az első és legfontosabb prioritás” – mondta Koel arra utalva, hogy a különböző NPS-projektekre szánt pénzeszközöket hogyan osztják el. “…Minden más, amit a Yellowstone-tavon kívül teszünk, csak ezután következik.”
Bár elismeri, hogy a vágott pisztrángok száma még nem érte el az NPS által meghatározott kielégítő szintet, bátorítja a halak egészsége, amit látott.
“Egy 20 hüvelyk hosszú vágott pisztráng most kétszer annyit nyom, mint a tavi pisztráng inváziója és a tavi pisztrángok hatása előtt. Tehát azok a halak, amelyek túlélnek odakint, jobban vannak” – mondta.