Az Arcimoto bizarr elektromos háromkerekűjét vezettem a New York-i forgalomban

Az Arcimoto vezérigazgatójának, Mark Frohnmayernek egy szabálya van a szériakész elektromos háromkerekű vezetésére: “Ne ütközz a FUV-val a másik FUV-ba.”

A FUV a “fun utility vehicle” rövidítése, ami az elragadóan furcsa elektromos jármű neve. (Ez az Arcimoto tőzsdei ketyeréje is.) Az első gondolatom az volt, hogy ez egy túlzásba vitt apai vicc, de Frohnmayer kijavít: a saját édesanyja találta ki a nevet.

Egy derűs novemberi délután van New Yorkban, és én egy piros FUV-t vezetek, mögöttem Frohnmayer ül. A Riverside Drive-on cirkálunk az Upper West Side-on, szorosan egy narancssárga FUV mögött, amit az Arcimoto sajtósa, Jon vezet. Frohnmayernek a fülembe kell kiabálnia, hogy halljam a szélzúgás felett. A FUV-on végül is nincsenek ablakok vagy ajtók.

Megcsavarom a jobb kormányt, és a FUV hangtalanul mozgásba lendül. Az Arcimoto azt állítja, hogy járművei 7,5 másodperc alatt gyorsulnak fel 0-ról 100 km/órára, de a városi közlekedési szabályok és a józan ész megakadályoz abban, hogy ezt az állítást próbára tegyem.

Egy perccel később majdnem megszegem Frohnmayer egyetlen szabályát.

Mentségemre szóljon, hogy az Arcimoto FUV vezetése nagyon hasonlít a motorozáshoz, amihez nem értek. Sőt, egyes államokban motoros jogosítvány kell ahhoz, hogy legálisan vezethess egyet. Nekem nincs motoros jogosítványom, valószínűleg soha nem is lesz, és amúgy is inkább motoros fickónak tartom magam. Ami azt jelenti, hogy egy ponton véletlenül lenyomom a féket, miközben egyszerre csavarom a kormányt, aminek következtében a terepjáróm előrebillent, és majdnem súrolta az előttünk haladó narancssárga terepjáró hátsó kerekét. Ez közel volt, de szerencsére Frohnmayer elnéző hangulatban van.

Elvégre azért van a városban, hogy megünnepelje az Arcimoto nagy mérföldkövét: három évvel az első prototípus bemutatása után a cég megkezdte az első kiszállításokat az ügyfeleknek.

Az igaz, lassan indult. A vállalat Eugene-ben, Oregon államban található gyártóüzemében még csak napi egy FUV-t gyártanak, de még ebben a hónapban napi kettőre tervezik növelni a gyártást. A végső cél a napi 50 jármű gyártása, de ezt a célt valószínűleg csak 12-18 hónap múlva érik el. Ez segítene elérni az Arcimoto célját, hogy évente 10 000 FUV-t állítson elő.

Az, hogy a vállalat talál-e piacot ennyi FUV-nak, teljesen más kérdés. Az Arcimoto első ügyfelei “korai alkalmazók, akik már régóta követik a vállalatot, és isszák a Kool-Aid-et” – mondja Frohnmayer. De végül azt szeretné, ha az Arcimoto széles körű vonzerővel rendelkező tömegpiaci vállalattá válna. Más szóval, semmi olyasmi, mint a ma létező elektromos háromkerekűek piaca.

A háromkerekű motorkerékpároknak, mint a Polaris Slingshot, a Vanderhall és a Can-Am Spyder, megvannak a vásárlói, de a piac határozottan hiánypótló, és az amerikaiak túlnyomórészt a négy kereket részesítik előnyben. A járművekkel kapcsolatos ízlésük elég széles skálán mozog, ezért ma a terepjárók és a pickupok uralják az utakat.

Pillanatnyilag mindössze 22 Arcimoto FUV van forgalomban. A vállalathoz eddig 4128 előrendelés érkezett, amelyhez a vásárlóknak 100 dollár visszatérítendő előleget kell letenniük. Ez 70 millió dolláros bevételt jelenthet, ami jelenleg meghaladja a vállalat saját 40 millió dolláros piaci kapitalizációját.

Az Arcimoto azonban úgy gondolja, hogy az apró háromkerekűek szegmensén túl is meg tudja szólítani a vásárlókat. Frohnmayer azokra az emberekre számít, akik városokba költöznek, ahol a parkolás prémium, és felfedezik, hogy a szuperméretű autók nem kompatibilisek a sűrű környezetükkel. De a közvetlen fogyasztói értékesítés nem az egyetlen bevételi lehetőség; az Arcimoto megpróbál néhány kísérleti projektet is elindítani, hogy tesztelje a FUV potenciálját vészhelyzeti járműként, turistáknak kölcsönzött járműként és utolsó mérföldes szállítási megoldásként.

Plusz, egy ilyen méretű járműhöz képest a FUV valójában nem olyan érzés, mintha mikroautót vagy elektromos trike-ot vezetnénk. A vezető ugyanolyan szinten van, mint egy átlagos méretű crossoverben. Az első kerékfelfüggesztés pedig kevésbé megerőltetővé teszi a manhattani hírhedt potrohos utcákon való navigálást.

A 2016-os CES-en történt utolsó vezetésünk óta nem sok minden változott a FUV-val kapcsolatban. A belső térben történt néhány módosítás: A Bluetooth-hangszórók egy pohártartó helyére kerültek, és közvetlenül a kormány alatt egy új gombpanel található, amelyek közül néhány csak később lesz működőképes.

A FUV kiskereskedelmi ára 19 900 dollár, ami nem éppen olcsó. A végsebessége 75 mérföld/óra, a hatótávolsága városban alig több mint 100 mérföld, és olyan kényelmi funkciókkal rendelkezik, mint a fűtött ülések, fűtött markolatok, telefontartó, az okostelefon párosításának lehetősége a fedélzeti Bluetooth hangszórókkal, zárható tároló és levehető félajtók, amelyek némi védelmet nyújtanak az elemek ellen.

A legnagyobb izgalmat a járókelők kérdései és kíváncsi tekintetei jelentik, akik közül sokan olyan kérdéseket kiabálnak, mint “Mennyibe kerül?” és “Elektromos?”. A Tom’s Restaurant előtt parkoló két FUV (amelyet a Seinfeld tett híressé) rengeteg kíváncsi bámészkodót vonz, akik kérdésekkel borsozzák Frohnmayert. Ő ezt “parketingnek” nevezi – a marketing és a parkolás keveréke.

Az emberek szeretnek egy új, furcsa dologba botlani az utcán, de ha autóvásárlásról van szó, inkább konzervatívak. Megkérni az embereket, hogy dobják le a benzinzabálót egy elektromos járműre, már önmagában is nehéz. Arra kérni őket, hogy teljesen változtassanak a formavilágon, valóban monolitikusan nehéz. Ha leszámítjuk a Teslát, az EV eladások az USA-ban az elmúlt hat évben gyakorlatilag stagnáltak.

Frohnmayer tisztában van ezzel a kihívással, és üdvözli is azt. A “Fun Utility Vehicle” elnevezése lehet, hogy kissé szájbarágós, de az eladása nagyon komoly lesz. Elvégre egy olyan piaci szegmensről beszélünk, ahol a vezető szereplő már az első négy járművének nevével is megpróbálta (és mondhatni kudarcot vallott) az “S-E-X-Y” szót betűzni.

“Mindennapi utazásokra építettük, arra építettük, hogy a mindennapi közlekedést sokkal könnyebb lábtérrel oldjuk meg” – mondja Frohnmayer a FUV-ról. “De útközben rájöttünk, hogy az emberek rengeteget mulatnak rajta… De talán a célvásárlónknak van humorérzéke.”

Fotó: Andrew Hawkins / The Verge