Blog

Normális dolog néha dühösnek lenni. Ha valaki rosszindulatúan sérteget téged vagy a családodat, logikus, hogy dühös leszel. Egy osztálytárs hamis pletykát terjeszt rólad az iskolában? Ez sok embert feldühítene (és az iskoládnak valószínűleg meg kellene fegyelmeznie a kötekedőt.) Dühös lehetsz, ha a szüleid úgy döntenek, hogy nem kaphatsz meg valamit, amit nagyon szeretnél – a jogosítványodat, egy újabb piercinget, egy tetoválást, egy fontos eseményen való részvételt… választhatsz.

De mi van akkor, ha úgy érzed, hogy állandóan dühös vagy? Mintha állandó ellenségeskedésben és haragban élnél? Mintha bármi, amit bárki mond vagy tesz – legyen az anyukád “Jó reggelt”, amikor reggel felébresztett, vagy az az osztálytárs, aki véletlenül beléd botlott két óra között, vagy a testvéred, aki túl hangosan beszél a vacsoránál – felbosszantana? Ez normális?

Nos, az igazat megvallva, nem igazán.

Bár a düh ugyanolyan érzelem, mint bármelyik másik, és megvan a helye és ideje, a túl gyakori dühkitörés dühkezelési problémákra vagy mélyebb mentális egészségügyi problémákra utalhat. Mindenki felébredhet egyszer-egyszer az ágy rossz oldalán, de a legtöbb ember nem érzi magát feldúltnak és negatívnak minden egyes nap a nap nagy részében.

Gondolj úgy a haragra, mint egy kontinuumra. Az, hogy soha nem haragszol, nem jó, ha megtámadnak és bántanak – akkor nem állsz ki magadért. De ha túl gyorsan dühbe gurulsz, és dühösen viselkedsz – akkor nem sokan szeretnének a közeledben lenni. Ha dühkezelési problémáid vannak, a kapcsolataid valószínűleg már most is erodálódnak.

Ha folyamatosan haraggal küzdesz, érdemes elgondolkodnod azon, hogy van-e mentális egészségügyi problémád.

Dühproblémák és mentális egészségügyi zavarok

Néhány mentális egészségügyi probléma összefügg a szélsőséges dühvel és az állandó ingerlékenységgel. Ezek közé tartozik az ellenzéki daczavar (ODD), a diszruptív hangulatszabályozási zavar (DMDD) és a magatartászavar. Ha például oppozíciós daczavarban szenved, ellenséges és bizalmatlan lehet másokkal szemben. Úgy tűnik, hogy a szüleid, tanáraid és barátaid mindig felidegesítenek. Lehet, hogy szükségét érzed, hogy verbálisan vagy fizikailag megtámadd őket, ha bármit mondanak vagy tesznek, amit bántónak vagy helytelennek érzel.

Ha DMDD-ben szenvedsz, még tartósabban dühös vagy, mint az ODD-s tizenévesek. A magatartászavar pedig a legsúlyosabb az összes közül.

Vagy a dühöd egy teljesen különálló mentális problémához, például depresszióhoz vagy szorongáshoz köthető. Aki túlzott haraggal küzd, annak nagyobb a valószínűsége, hogy klinikai depresszióban vagy szorongásban is szenved. Miért? A düh tönkreteszi a családi kapcsolatokat, a barátokat, a munkahelyeket és még sok mást is. Az élet minden területére negatívan hat. A dühproblémákkal küzdő tizenéveseknek gyakran alacsony az önbecsülésük, mert szégyenkeznek vagy bűntudatot éreznek a cselekedeteik után. Ez azonban fordítva is történhet – a harag a depresszió tünete lehet. Valójában a DSM szerint az ingerlékenység és a dühkitörések a depresszió tünetei a serdülőknél.

Ha tényleg diagnosztizált mentális problémád van, akkor lehet, hogy egy tini rehabilitációs központba kell járnod. Léteznek bentlakásos kezelési központok (RTC), intenzív ambuláns programok (IOP) és részleges kórházi kezelési programok (PHP) az ODD-vel vagy DMDD-vel küzdő serdülők számára. Vannak kettős diagnózisú kezelési programok is olyan tizenévesek számára, akiknek dühproblémáik mellett kábítószerrel való visszaélésük is van. De még ha nincs is hivatalos mentális zavarod, akkor is érdemes segítséget kérned, ha a dühöd károsan hat az életedre.

Hogyan kérj segítséget a krónikus dühödre

A segítség megszerzésének első lépése, hogy egyszerűen kérj segítséget. Még akkor is, ha szégyelled megtenni. Beszélj bárkivel, akiről úgy gondolod, hogy segíthet – legyen az egy mentor, tanár, szülő, iskolai tanácsadó vagy akár egy közeli barát. Valószínű, hogy bárki is legyen az, azonnal megragadja a lehetőséget, hogy segítsen neked – még akkor is, ha a múltban ő volt a dühöd főszereplője.

Ez a megbízható felnőtt vagy barát remélhetőleg ezután egy mentális egészségügyi szakemberhez irányít, aki el tudja intézni, hogy 1:1 terápiában részesülj (például kognitív viselkedésterápiában vagy dialektikus viselkedésterápiában és/vagy készségfejlesztő csoportokba, például dühkezelési csoportokba jelentkezz. Az Ön szüleinek vagy gondozóinak is hasznos lehet, ha képzésben részesülnek, hogy a legjobban megértsék, hogyan támogassák Önt és hogyan kommunikáljanak Önnel. A szülői menedzsment tréningek gyakran a tinédzsert is bevonják bizonyos foglalkozások során.

Ha a dühöd olyan súlyossá vált, hogy megzavarja az életedet, akkor, ahogy korábban említettük, szükséged lehet egy tinédzser mentális egészségügyi kezelőközpontra, amely a fentiek mindegyikét magába foglalja egy elmélyült környezetben.

Azt is tartsd szem előtt, hogy a krónikus düh gyökere lehet a múltadban. Az az igény, hogy dühödt állapotban cselekedjünk – csapkodjunk, törjünk össze dolgokat, kiabáljunk és káromkodjunk – egy tanult megküzdési készség, amely gyakran többféle forrásból származik. Ha erőszak vagy trauma szemtanúja voltál, bántalmaztak vagy elhanyagoltak, vagy egészségtelen szülővel nőttél fel, akkor sok feldolgozatlan fájdalommal szembesülhetsz, ami dühként jelentkezhet. Tehát miközben a kezelés segít újra megtanulni a jobb megküzdési készségeket, a feloldatlan fájdalom gyökerén is dolgozik.