Borán
Borán, a bór és a hidrogén szervetlen vegyületeinek vagy származékainak homológ sorozata.
Encyclopædia Britannica, Inc.
A bórhidrideket először Alfred Stock német kémikus szintetizálta és jellemezte szisztematikusan 1912 és nagyjából 1937 között. Ő az alkánok (telített szénhidrogének), a periódusos rendszerben a bór szomszédjának számító szén (C) hidridjeinek analógiájára bóránoknak nevezte el őket. Mivel a könnyebb bóránok illékonyak, érzékenyek a levegőre és a nedvességre, valamint mérgezőek, Stock nagyvákuumos módszereket és készülékeket fejlesztett ki vizsgálatukhoz. A bóránokkal kapcsolatos amerikai munka 1931-ben kezdődött Hermann I. Schlesinger és Anton B. Burg által. A bóránok elsősorban tudományos érdeklődésre tartottak számot a második világháborúig, amikor az amerikai kormányzat támogatta az izotópok szétválasztására szolgáló illékony uránvegyületek (borohidridek) megtalálására irányuló kutatásokat, valamint az 1950-es évekig, amikor a rakéták és sugárhajtású repülőgépek nagyenergiájú üzemanyagainak kifejlesztésére irányuló programokat támogatta. (A boránoknak és származékaiknak sokkal nagyobb az égéshőjük, mint a szénhidrogén üzemanyagoknak.) William Nunn Lipscomb, Jr. 1976-ban kémiai Nobel-díjat kapott “a bóránok szerkezetével kapcsolatos, a kémiai kötés problémáit megvilágító tanulmányaiért”, míg Schlesinger egyik tanítványa, Herbert Charles Brown 1979-ben megosztva kapta a díjat a hidroborációs reakcióért (1956), a BH3 (BH3 – S formájában) feltűnően egyszerű addíciójáért telítetlen szerves vegyületekhez (pl, alkének és alkinek) szobahőmérsékleten, éteres oldószerekben (S), hogy organoboránokat kapjunk kvantitatív módon (azaz teljes egészében vagy majdnem teljes egészében befejeződő reakcióban). A hidroborálási reakció viszont új kutatási utakat nyitott a sztereospecifikus szerves szintézisek területén.
A Stock által előállított bóránok általános összetétele BnHn + 4 és BnHn + 6 volt, de ennél összetettebb, semleges és negatív (anionos) fajokat is ismerünk. A bór hidridjei nagyobb számban fordulnak elő, mint bármely más elem hidridjei, kivéve a szenet. A legegyszerűbb izolálható bórán a B2H6, a dibórán(6). (A zárójelben lévő arab szám a hidrogénatomok számát jelzi.) Ez az egyik legkiterjedtebben vizsgált és szintetikusan leghasznosabb kémiai intermedier. Kereskedelmi forgalomban kapható, és évekig számos bóránt és származékát állították elő belőle közvetlenül vagy közvetve. A szabad BH3 (és B3H7) nagyon instabil, de Lewis-bázisokkal (elektrondonor molekulákkal) stabil adduktokként (addíciós termékként) izolálhatók – pl. BH3 – N(CH3)3. A bóránok lehetnek szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotúak; általában olvadás- és forráspontjuk a komplexitás és a molekulatömeg növekedésével nő.