Hímparazitizmus a horgászhalaknál

Adaptáció

Az adaptáció az oka annak, hogy egy adott viselkedés még mindig jelen van egy populációban. Más szóval egy populációban terjedő viselkedésnek valamilyen szelektív előnyt kell biztosítania, vagy egy másik viselkedéssel kell párosulnia, amely ezt teszi (spandrák). Mivel a viselkedés szelektív előnyt biztosít, a “mi az adaptív értéke?” kérdés feltevése egyenértékű azzal a kérdéssel, hogy milyen fitneszértéket biztosít a viselkedés.

A hím parazitizmus a ceratoidokkal összefüggésben tökéletesen érthető. Mivel a ceratoidák mélytengeri élőlények és meglehetősen helyhez kötöttek, aligha találkoznak a faj egy másik tagjával (Pietsch 2005). Így a fitnesz annyiban nyerhető, amennyiben a szexuális rekombinációt fenn tudják tartani, miközben megmaradnak a mélytengeri ragadozói résükben. Ez a viselkedés lehetővé teszi az ördöghalak számára, hogy széles körben szétszóródjanak, és mégis képesek legyenek párosodni, amikor ez energetikailag előnyös. A ceratoidok kiméra jellegében az az érdekes, hogy úgy tűnik, nincs esély arra, hogy a nőstény ragadozó tulajdonságok szelektálódjanak. Ez azért van így, mert a hím egyetlen interakciója a környezetével az, hogy levadássza a párját, és hozzákapcsolódik. Ezeknek a viselkedéseknek nincs intuitív kapcsolatuk a nőstény fitneszével (a hím vonzásán és a párosodás időpontjának megválasztásán kívül), és így úgy tűnik, hogy nincs mód a jó nőstény tulajdonságok szelektálására. Valójában hihetőnek tűnik, hogy egyáltalán nem történik szexuális szelekció, és a nemi dimorfizmus csupán egy eszköz arra, hogy kis halakat találjunk a nagy óceánban (Volrath 1998). Az alábbi képen (középen felül) a világ valószínűleg legkisebb ivarérett gerincese látható 6,2 mm-rel. Heréi a testhossz 22,6%-át teszik ki (Pietsch 2005). Megdöbbentő, hogy ezek a parányi halak képesek kémiailag megtalálni egy nőstényt az óceán mélyén, és megtapadni rajta.

Pietsch (2005)