Kerékcsapágy-zaj diagnosztika
A meghibásodott kerékcsapágy vagy kerékcsapágy klasszikus tünete rendszeresen egy fémes csikorgó, kaparó vagy csikorgó ciklikus zaj, amely a jármű sebességével arányosan változik. A hang eltűnhet egy bizonyos sebességnél, vagy csak bizonyos sebességnél jelentkezhet. Előfordulhat, hogy a zaj rosszabbodik a kanyarban, vagy eltűnik egy időre. Ezért nehéz pusztán a zaj alapján diagnózist felállítani.
Téves diagnózis
A zaj is félrevezető lehet. Az elakadt féknyereg vagy a meglazult, húzódó fékbetét szintén fémes, kaparó hangot adhat, amikor a féktárcsához dörzsölődik. A zaj frekvenciája szintén a jármű sebességével arányosan változik, de gyakran eltűnik vagy megváltozik, amikor a fékeket enyhén működtetik. A csak fékezéskor fellépő zaj valószínűleg fékproblémára utal, például kopott betétekre, de nem hibás kerékcsapágyra.
A felnik ciklikus zajt okozhatnak, ha az acélszalagok kereszteződtek, vagy ha az útra ható erők kiegyensúlyozatlanok. Az összehangolási problémák miatti egyenetlen gumiabroncs-kopás szintén zajkeltő tényező. A kopott vagy sérült perselyek szintén okozhatnak ciklikus zajt, amely átterjed a karosszériára és a vázra.
A kerékcsapágyakból származó zaj általában a hajtásláncon keresztül terjed, és a sebességváltó- vagy motortartó rögzítésen keresztül jut ki, ahol a zaj a hajtásláncból a vázra “érkezik”. Ez a leszálló hatás általában azt okozza, hogy a kerékcsapágy zaja a keletkezési helyétől távolabbra kerül. Ezek és más okok miatt gyakran nagyon nehéz felismerni a kerékcsapágy meghibásodásának korai szakaszát.
Ha a fémes zaj egy adott sebességváltónál lenne leginkább észrevehető, akkor általában egy kopott sebességváltó csapágy okozná a csapágyzajt. Ha a csapágyzaj a jármű gyorsulásától vagy lassulásától függetlenül állandó, és a frekvenciája körülbelül a keréksebesség háromszorosa, a hibás csapágy általában a sebességváltó kimeneti tengelyén vagy a sebességváltó közbenső tengelyének tartócsapágyában van.
A kopogó vagy kattogó zaj forgás közben a hibás külső CV-csukló klasszikus tünete. Figyelje meg a CV-csuklóbelső állapotát is. Ha a bakancs eltört vagy szivárog, azt a CV-csukló állapotától függetlenül ki kell cserélni. Ha a CV-csukló zajos, akkor cserére van szükség.
A kopott csapágyak gyakran kimutathatók, ha a járművet alacsony sebességnél a kormánykerékkel oldalirányban mozgatja. Ez a technika hajlamos megnövelni a csapágyak terhelését, aminek következtében a lyukas vagy sérült csapágy a szokásosnál nagyobb zajt csap. Ez a vizsgálat akkor működik a legjobban, ha a jármű meleg, parkolóban vagy kis forgalmú utcán áll.
A kerékcsapágyak diagnosztizálásához nagyon hasznos eszköz egy vezetékes vagy vezeték nélküli mikrofon/sztetoszkóp, amelyet a kormánycsuklóhoz lehet csatlakoztatni. Egy eszköz, amely egykor kizárólag a mérnökök használatára volt, mostanra drasztikusan csökkentette ezeknek a mikrofonoknak/sztetoszkópoknak az árát, és elérhető közelségbe kerültek.
Míg most nincsenek meghatározott zajspecifikációk vagy szabványosított rögzítési pontok erre az eszközre a zajok meghallgatására, lehetővé teszi, hogy összehasonlítsa a csapágyat mindkét oldalon, és összehasonlítsa őket, miközben tesztvezetést végez. Ezek az eszközök lehetővé teszik más olyan alkatrészek kiküszöbölését is, amelyek a ciklikus zajok forrása lehetnek, például CV-csuklók, fékek és differenciálművek.
Az emelőn
A játék ellenőrzéséhez emelje fel a járművet úgy, hogy a kerekek ne érjenek a talajhoz, majd fogja meg a kereket a 12 és 6 órai pozícióban, és mozgassa őket előre-hátra. Általánosságban elmondható, hogy nem érezhet semmilyen játékot vagy lazaságot, ha a jármű tömített patroncsapágyakkal vagy tömített kerékcsapágyazású tömegekkel rendelkezik. A cserélhető kerékcsapágyakkal rendelkező régebbi járműveknél némi játék normális, de nagy játék nem. Az elfogadható tűréshatár maximális mértékét lásd a jármű szervizspecifikációjában.
A kerékcsapágyak hézagát mérőműszerrel lehet mérni úgy, hogy a mérőműszert a talajra helyezi, és a kereket kézzel befelé és kifelé mozgatja. Általános szabály, hogy ha a csapágyak jók, akkor legfeljebb 0,005″ csapágyjátéknak kell lennie, de egyes specifikációk olyan alacsonyak, hogy nem érezhető a játék, és nem lehet mérőórával mérni.
A csapágycsere után a jármű holtjátékának egyik leggyakoribb oka a tengelyanya helytelen felszerelése. A legtöbb tengelyanyát nem szabad újra felhasználni. Ha régi anyát használnak, az meglazulhat, és eltávolíthatja az előfeszítést a csapágyról. Ha az előfeszítés megszűnik, a csapágy alacsony frekvenciájú puffanást ad ki. Újra meghúzhatja a tengelyanyát, hogy megnézze, megmarad-e a zaj. Néha a zaj elmúlik, de egyes esetekben a csapágy már maradandó károsodást szenvedett.