Mikor kell a szívelégtelenségben szenvedő beteget alternatív hurokdiuretikumra átállítani
PHILADELPHIA – Bár sok belgyógyász úgy gondolja, hogy az orális furoszemidre (Lasix) nem megfelelő választ adó szívelégtelen beteg esetében indokolt lenne spironolaktonra váltani, egy kardiológus szerint az American College of Physicians éves ülésén az alternatív hurokdiuretikumra való átállás lehet a jobb megközelítés.
Andrew D. Bowser/MDedge News
Dr. Paul McKie
“A Lasix nagyon nagy változékonysággal jár a felszívódást illetően, ezért a rosszul reagáló betegeknél a torsemidet és a bumetanidot kell megfontolni” – mondta Paul McKie, MD, MPH, kardiológus és belgyógyász a Mayo Clinic (Rochester, Minn.) kardiológusa, a találkozó egyik ülésén.
Az ülésen részt vevők mindössze 22%-a választotta a “torsemidre való áttérést”, mint a folyadékegyensúly helyreállításának legjobb megközelítését a legalacsonyabb mellékhatási potenciállal egy 74 éves, nem iszkémiás kardiomiopátiában szenvedő, naponta kétszer 80 mg furoszemidet szedő nő esetében, aki egy év alatt háromszor került kórházba folyadék-túlterhelés miatt.
A résztvevők többsége (41%) azt mondta, hogy spironolaktont adna hozzá. Dr. McKie nem értett egyet ezzel a megközelítéssel. Ehelyett Dr. McKie azt mondta, hogy átállította volna ezt a személyt egy alternatív hurokdiuretikumra.
“Úgy gondolom, hogy a spironolakton nagyszerű gyógyszer a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben, de az általunk általában használt dózisok általában szuboptimálisak a diurézis eléréséhez” – tette hozzá.
Az alternatív hurokdiuretikum mérlegelésének indoklása ennél a betegnél a biológiai hasznosuláson múlik, amely az orális furoszemid esetében “nagyon változó”, 10-100%-os, míg ezzel szemben a torszemid és a bumetanid biológiai hasznosulása nagyon konzisztens, 80%-100%-os, mondta dr. McKie szerint.
“Ezért gondolkodom a torsemid vagy a bumetanid alkalmazásán azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak az orális Lasixra” – mondta.
Dr. McKie ismertetett egy algoritmust, amelyet ő és kollégái a klinikán alkalmaznak a diurézist nem elérő betegek ambuláns terápiájának fokozására.
Az első lépés a terápia betartásának biztosítása és a betegek megkérdezése, hogy betartják-e a nátrium- és folyadékkorlátozást: “Először mindig erre kérdezek rá” – mondta. “Azt mondom a betegeknek: ‘Bármilyen diuretikum-kezelést túl lehet élni és túl lehet inni. “
A következő lépés a hurokdiuretikum adagjának megduplázása, és néha az adag megháromszorozása, ha a dupla adag nem hatékony.”
“Ha diuretizálnak, de ez nem megfelelő, akkor áttérek a napi kétszeri adagolásra” – mondta. “Gyakorlati tanácsként azt mondom a betegeknek, hogy az első adagot vegyék be, amint felébrednek, a másodikat pedig délután 1 óra körül, hogy ne vizeljenek egész éjszaka.”
Ha a napi kétszeri adagolás nem segít, akkor ez az a pont, amikor egy alternatív hurokdiuretikum alkalmazása indokolt lenne Dr. McKie algoritmusa szerint.
“Ekkor adok hozzá egy tiazidot, például metolazon, de ezt csak azután teszem, miután megnöveltem a hurokdiuretikum adagját” – tette hozzá.
Ha minden más nem segít, akkor az algoritmikus megközelítés szerint ambuláns intravénás diuretikumok is szóba jöhetnek.
Dr. McKie nem számolt be releváns közzétételekről.