AmphibiaWeb – Bufo bufo

Leírás
A szemek mögötti patatóidák kiemelkedőek. A szem pupillája vízszintes. A dobhártya nem látható. Nincs hím rezonátor. Nincs tarszális redő. A 2. és 3. lábujj páros subarticularis gumókkal. A hátbőr általában lekerekített gumókkal, néha hegyes csúcsúak. Hátfelszín fehéres-szürkés, szürke, barna vagy olajbarna, többé-kevésbé fejlett sötétebb foltokkal. Ezek a foltok néha hiányoznak, néha szabálytalan hosszanti sávokba olvadnak össze. A háttérszíneződés a szaporodási időszak alatt változik, és egységessé válik. Hasa világosszürke vagy sárgásszürke, sötét foltokkal. A hím abban különbözik a nősténytől, hogy az 1. ujjon nászpárnákat visel (a szaporodási időszakban az 1., 2. és/vagy 3. ujjon), kisebb a testmérete és bizonyos testarányok tekintetében. A Kárpátokban nemi különbségeket írtak le a varangyok szaporodási színezetében: a hímek hátán egységes, világos-zöldes-barnás színezetű, míg a nőstények hátán inkább barna, sötétbarna foltokkal, amelyek néha szabálytalan hosszanti sávokká olvadnak össze, legmarkánsabban az oldalukon.

Elterjedés és élőhely

Az AmphibiaWeb adatbázisából: Albánia, Ausztria, Fehéroroszország, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Gibraltár, Görögország, Hollandia, Horvátország, Kazahsztán, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Macedónia, Magyarország, Olaszország, Fehéroroszország, Moldovai Köztársaság, Montenegró, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Románia, Oroszországi Föderáció, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Svédország, Svájc, Törökország, Ukrajna, Egyesült Királyság

	Elterjedési térkép megtekintése a BerkeleyMapperben.
	Bd és Bsal adatok megtekintése (129 rekord).

A faj széles körben elterjedt Európában.

Az elterjedési területének északi határa Norvégiától és Svédországtól (kb. 65-67oN) Észak-Finnországig (Saariselka, Muanio és Kittila az Északi szélesség 68°-án) Észak-Oroszországig terjed: a Fehér-tenger északi partjától Murmanszk tartományban (Kandalaksa természetvédelmi terület: ÉSZ 66° 35’33° 13’K) és lefedi egész Karéliát. Előfordul Arhangelszk tartományon keresztül (Arhangelszk város környékétől: 64° 36’ÉSZ, 40° 32’K a Pinezhskii Természetvédelmi Területig), majd nagyjából a Komi Köztársaságok – Uralon keresztül Tyumen tartomány (Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet) – Krasznojarszki terület (az Eniszej folyó középső folyása) vonalán. Ezután dél-dél-kelet felé fordul a Csuna folyóhoz Krasznojarszki területen és Irkutszk tartományban, Kelet-Szibériában. A legkeletibb ismert lelőhelye Kunerma település Irkutszk tartomány Kazachinsko-Lensk körzetében (56° É, 108° 30’K). Így a B. bufo ázsiai elterjedési területének északi határa nagyjából az északi szélesség 63-64°-ának felel meg. A faj északi határán, és különösen annak keleti részén való elterjedésének további vizsgálatára van szükség. Az európai elterjedési terület déli határa megközelítőleg az utóbbi déli határainak felel meg. Számos európai szigetről (Baleárok, Korzika, Szardínia, Szardínia, Málta, Kréta stb.) azonban hiányzik.

A kontinentális részen a déli perem Ukrajnában a Dnyeper folyó jobb partja mentén húzódik, nagyjából a következő vonal mentén: Herszon város (ÉSZ 48° 38′-KH 32° 37′-K) – Zaporozsje város területe – Dnyepropetrovszk megye – Donyeck megye – Harkov megye – Luganszk megye. Ezután a határ Oroszországban Bjelgorod tartomány délnyugati részén fut – Voronyezs tartomány – Tambov város (52° 43’É, 41° 26’K) – Penza tartomány délkeleti része – Uljanovszk tartomány – Szaratov tartomány északi része. Ezután a határ északnyugat-Kazahsztán felé halad: Uralsk tartománytól északra. A varangy valószínűleg az Uil és a Temir folyók mentén él dél felé az ÉSZ 49°-ig. Ezután a perem Oroszországban északkelet felé fordul, nagyjából az Orenburg tartomány – Cseljabinszk tartomány – Kurgan tartomány – Nyugat-Szibériában a Tjumen tartománytól délre – Omszk tartománytól keletre. Ezután a perem dél-délkeleti irányba fordul, körülbelül 55° keleti hosszúságban Északkelet-Kazahsztán felé. Ezután a perem délkelet és dél felé halad az Irtysh folyó völgye mentén Szemipalatyinszk tartományig és Kelet-Kazahsztán tartományig, majd valószínűleg Kínáig.

A Törökország anatóliai területéről, a Szíriai Arab Köztársaságból és Libanonból származó Bufo bufo bufo-t Recuero et al 2012 a verrucosisimus alfajhoz (korábban külön faj) sorolja. A Bufo bufo bufo verrucosisimus vagy kaukázusi varangy alfaj a nagyobb méret (70-190 mm ormány-nyílás hossz), a testarányok, a nyelv alakja, a bőr textúrája és színezete, valamint a testméretben kifejezettebb nemi dimorfizmus alapján különbözik. A kaukázusi varangynál a hímeknek nincs rezonátoruk, illetve tarsolyhajtásuk. Ezenkívül a kaukázusi varangynak 2. és 3. lábujja páros subarticularis gumókkal rendelkezik. A hátbőrön nagy, kerek gömböcskék, a hasi bőrön pedig kis gömböcskék találhatók. A háti felület szürke vagy világosbarna, sötét foltokkal. A parotoidokon többé-kevésbé fejlett hosszanti csíkok vannak. A has szürke vagy sárgás színű. A hím a nősténytől lényegesen kisebb testmérettel és más, a B. bufo szexuális dimorfizmusában szerepet játszó jegyekhez hasonló jellemzőkkel különbözik. A színeződésben azonban nincs nemi dimorfizmus. (Tarkhnishvili és Gokhelashvili 1999).

A közönséges varangy elsősorban az erdőövezethez kötődik (tűlevelű, vegyes és lombhullató erdőkben), ahol a mocsarakkal tarkított tűlevelű erdőket kedveli. Él ligetekben, bozótosokban, parkokban és kertekben, általában meglehetősen nedves, sűrű növényzetű helyeken. A nagy nyílt területeket kerüli, de az erdős tájakon a varangy szívesen lakik bozótosokban, réteken, mezőkön, tisztásokon, kertekben, szőlőskertekben stb. Az elterjedési terület déli részén a varangy szigetszerű erdőkben, az erdőssztyeppek övezetében, valamint nedves és sűrű parti növényzetben él. Az ívásra tavakban, tavakban, árkokban, nagy tócsákban és patakokban kerül sor, viszonylag tiszta vízzel, melyek területe és mélysége meglehetősen változó.

Élettörténet, abundancia, aktivitás és különleges viselkedés
A legtöbb élőhelyen a B. bufo nem túl gyakori, bár néha akár 70 példányt is találunk 100 m tóparton, vagy szárazföldön akár 200 egyedet hektáronként.

A többi varangyhoz hasonlóan a B. bufo is főleg a szürkületben aktív. A Bufo viridis csoportba tartozó varangyoknál megszokott fényidőbeni aktivitás a közönséges varangynál ritka. A varangyok a tengerszint feletti magasságtól és a földrajzi szélességtől függően szeptembertől – november elejétől márciusig – júniusig egyesével vagy csoportosan telelnek. A hibernáció a szárazföldön és alkalmanként a patakokban és forrásokban történik. A téli álom általában április-májusban fejeződik be. A szaporodás március – június között történik (általában április végén – májusban). Az amplexus pektorális. Néhány hím gyakran megragad egy nőstényt, és sok esetben több hím is megpróbálja megragadni ugyanazt a nőstényt, és nagy, számos varangyból álló “labdákat” lehet megfigyelni. A legkisebb hímeket a nagyobb egyedek kiszorítják. Ezért asszortatív (testméret szerinti) párosodásra kerül sor. Az embrionális és lárvális fejlődés általában 1,5-2,5 hónapig tart.

A közönséges varangy kizárólag a szárazföldön táplálkozik, főként kúszó gerinctelenekkel. A többi varangyfajhoz hasonlóan a hangyák fogyasztása nagyon jellemző. Ez a faj ülő és várakozó táplálkozási taktikájából adódik. Számos ragadozó, parazita és morfológiai anomália ismert ennél a varangyfajnál. A populációdinamikára gyakorolt tényleges hatásuk azonban továbbra is ismeretlen. Ha egy potenciális ragadozóval kerül szembe, a kifejlett varangy egyenes lábakra emeli testét, és fejét a veszély felé fordítja.

Tendenciák és veszélyek
A B. bufo populációit fenyegető legsúlyosabb veszélyt az erdők és rétek pusztulása, valamint a vizes élőhelyek mesterséges kiszárítása jelenti. Ezek a tényezők felelősek egyes populációk kihalásáért. Globális szinten az európai déli területek erdőirtása a faj elterjedési területének észak felé való visszahúzódását eredményezhette. A környezet ásványi műtrágyák és ipari hulladékok általi szennyezése, a rekreáció, az urbanizáció, az utakon történő elhullás, az emberek értelmetlen gyilkolása stb. a B. bufo populációinak fokozatos csökkenését eredményezi a településeken és a városokban. Természeti tényezők is befolyásolhatják a faj abundanciáját és elterjedését. Például Moszkva tartományban az 1990-es években a gyakorisága fokozatosan növekszik, és a varangy olyan helyeken is megjelenik, ahol korábban nem volt.

Az Egyesült Királyságban a faj a Biodiverzitási Akcióterv (BAP) kiemelt fajává nyilvánították, válaszul a közép- és alföldi Anglia egyes területein, valamint a Csatorna-menti Jersey-szigeten tapasztalható csökkenésre (John W. Wilkinson & John Buckley, FrogLog 2012).

Az emberhez való viszony
Az emberi tevékenységgel kapcsolatos főbb veszélyeket fentebb jeleztük. Bár a közönséges varangy néhány populációja még a városokban is képes túlélni, a szinantropizációra mérsékelt lehetőségei vannak: a varangy számos nagyvárosból gyakorlatilag kihalt, ahol sok más kétéltű viszonylag biztonságos körülmények között él.

A B. bufo hajlamos arra, hogy ugyanazon a helyen szaporodjon, ahol született, még akkor is, ha a közelben más szaporodóhelyek is rendelkezésre állnak. Ez növeli az ember általi tájfejlesztéssel szembeni érzékenységüket (John W. Wilkinson & John Buckley, FrogLog 2012).

A kétéltűek csökkenésének lehetséges okai

Az élőhelyek általános megváltozása és elvesztése
Az erdőirtásból vagy a fakitermeléssel kapcsolatos tevékenységekből eredő élőhely-módosítás
A gépjárműforgalomból eredő zavarás vagy pusztulás
A helyi növényvédő szerek, műtrágyák és szennyező anyagok
Távoli peszticidek, toxinok és szennyező anyagok
Szándékos pusztulás (túlhalászás, állatkereskedelem vagy gyűjtés)

Baloutch, M. és Kami, H. G. (1995). Irán kétéltűjei. Tehran University Publishers, Tehran.

Bannikov, A. G., Darevsky, I. S. és Rustamov, A. K. (1971). Zemnovodnye i Presmykayushchienya SSSR . Izdatelistvo Misl, Moszkva.

Bannikov, A. G., Darevsky, I. S., Ishchenko, V. G., Rustamov, A. K., and Szczerbak, N. N. (1977). Opredelitel Zemnovodnykh i Presmykayushchichsya Fauny SSSR . Prosveshchenie, Moszkva.

Basoglu, M. és Ozeti, N. (1973). Turkiye Amphibileri. Ege Univ, Bornova-Izmir.

Gasc, J. P. , Cabela, A., Crnobrnja-Isailovic, J., Dolmen, D., Grossenbacher,K., Haffner, P., Lescure, J., Martens, H., Martinez Rica, J. P.,Maurin, H., Oliveira, M. E., Sofianidou, T. S., Vaith, M., és Zuiderwijk, A. (1997). Az európai kétéltűek és hüllők atlasza. Societas Europaea Herpetologica és Muséum National d’Histoire Naturelle, Párizs.

Hraoui-Bloquet, S., Sadek, R. és Geze, R. (2001). ”Les Amphibiens du Liban: inventaire, répartition géographique et altitudinale.” Bulletin de la Société Herpétologique de France, 99, 19-28.

Kuzmin, S. L. (1995). Die Amphibien Russlands und angrenzender Gebiete. Westarp Wissenschaften, Magdeburg.

Kuzmin, S. L. L. (1999). A volt Szovjetunió kétéltűi. Pensoft, Szófia-Moszkva.

Nikolsky, A. M (1936). Oroszország és a szomszédos országok faunája: Amphibians (Nikolsky, 1918, Faune de la Russie et des Pays limitrophes angol fordítása. Amphibiens. Académie Russe des Sciences, Petrograd, USSR). Israel Program for Scientific Translations, Jerusalem.

Nikolsky, A. M. (1906). Herpetologia Rossica. Mémoires de l’Académie Impériale des Sciences de St.-Pétersbourg, Série 8, Phys.-Math, Vol. 17, Sofia, Moscow.

Nöllert, A. és Nöllert, C. (1992). Die Amphibien Europas. Franckh-Kosmos Verlags-GmbH and Company, Stuttgart.

Recuero E, Canestrelli D, Vörös J, Szabó K, Poyarkov NA, Arntzen JW, Crnobrnja-Isailovic J, Kidov AA, Cogălniceanu D, Caputo FP, Nascetti G, Martínez-Solano I (2012). ”Multilocus species tree analyses resolve the radiation of the widespread Bufo bufo species group (Anura, Bufonidae).”. Molecular Phylogenetics and Evolution, 62(1), 71-86.

Ryzhikov, K. M., Sharpilo, V. P. és Shevchenko, N. N. (1980). Gelminty Amfibii Fauny SSSR . Nauka, Moszkva.

Szczerbak, N. N. és Szczerban, M. I. (1980). Zemnovodnye i Presmykayushchiesya Ukrainskikh Karpat . Naukova Dumka, Kijev.

Terent’ev, P. V. and Chernov, S. A (1965). A kétéltűek és hüllők kulcsa . Israel Program for Scientific Translations, Jeruzsálem.

Szerk: Sergius L. Kuzmin, John Cavagnaro (ipe51 AT yahoo.com), Institute of Ecology and Evolution, Russian Academy of Sciences, Moscow
Először 1999-09-30
Szerkesztette: Vance Vredenburg, Kellie Whittaker, Michelle Koo (2021-01-26)

Species Account Citation: AmphibiaWeb 2021 Bufo bufo: University of California, Berkeley, CA, USA: Common Toad <http://amphibiaweb.org/species/127> University of California, Berkeley, CA, USA. Hozzáférés: 2021. március 24.