Anekantavada: Divya Goyal
A dzsainizmust három alapelve határozza meg a világban: “Erőszakmentesség”, “Anekantavada” és “Syadwada”. Bár ez a világ az erőszakmentesség fogalmát dicséri, amikor a dzsainizmusról beszél, az emberek többsége (még a dzsainok is) félreértette az Anekantavádát és ezért a szjadwádát.
Az Anekantavádának különböző nevei vannak, mint a nem-abszolutizmus, a sokoldalúság, a nem-egyoldalúság vagy a többszörös ítélkezés. Bár sok éven át gyakoroltam a dzsainizmust, mégsem olvastam soha igazán a nem-abszolutizmusnak erről a nagyszerű filozófiájáról.
Egyszer valaki így érvelt velem: “A dzsainizmus Anekantavada filozófiája azt állítja, hogy a világon mindenkinek így vagy úgy igaza van. Senki sincs abszolút rosszul. Ennélfogva mindkettőnknek igaza van.”
Aznap eszembe jutott néhány gondolat, hogy hogyan lehet helyes az, hogy valaki hisz az erőszakban. Az Anekantavada nem védhet meg valakit, aki rosszat tesz az ítéletek nevében. Valami gyanúsnak és rossznak éreztem ennek az elméletnek a megértését.
Ezért úgy döntöttem, hogy mélyen beleásom magam az Anekantavada nagyszerű koncepciójába. Miután elolvastam Dr. H.C. Bharill Anekanta & syadvada című könyvét, sok tévhitem tisztázódott.
Vessünk egy rövid pillantást erre a filozófiára, ahogy én láttam. Hálás vagyok Sulabh bhaiyának, amiért egyszerű, de hasznos példáival megértette velem az Anekantavádát.
Anekantavada(अनेकांतवाद) = Anek(अननेक) + Anta(अंत) + Vada(वाद)
Anek. = Sok (kettő vagy végtelen)
Anta = tulajdonságok(Guna) vagy karakterek(Dharma)
Vada = Tan
Ezért, Anekantavada a két karakter vagy végtelen tulajdonság tanítása. Egy szubsztancia végtelen tulajdonságokból/jellemzőkből áll. Ezen kívül egy szubsztancia végtelen karakterek gyűjteménye is, amelyben a karakterek minden párban látszólag szemben állnak egymással, de a valóságban nem állnak egymással szemben. Az alábbiakban példákat fogunk keresni.
Az Anekanta által értelmezett mondásmódot szjadvédának nevezik. Ezt a következő cikkekben részletesen tárgyaljuk.
Példa az Anekantavádára
Tegyük fel, hogy van két ember, A és B egy mangóval. A mangót a következőképpen látják:
Itt mindketten helyesen látják. A a mangó színéről beszél, míg B a mangó ízére utal.
Ez az Anekantavada, ahol A és B ítélete megegyezik a mangó valódi tulajdonságaival. Egyikük sem hazudik, mert ha megnézzük a mangót, sárga a színe, édes az íze, lédús a természete és még sok más.
Példa a NEM Anekantavada
Még egyszer, A és B különböző ítéletekkel beszél a mangóról:
Most már tudod, ami egyáltalán nem lehetséges. A mangó soha nem lehet kék színű. Ezért A itt téved, amikor a mangó színéről beszél.”
Ez az, ami NEM Anekantavada. Egy anyagról való téves állítás soha nem helyes ítélet egy anyagról.
Lássunk egy másik gyakori példát az Anekantavada elmélet téves felfogására:
A szerint A szerint ez a mangó “lehet” sárga, de az igazság az, hogy a mangó sárga színű. Hasonlóképpen, B azt mondja, hogy ez a mangó “talán nem keserű”, de a mangó a valóságban soha nem lehet keserű ízű.”
A “talán” vagy “talán nem” két olyan kifejezés, amelyet azok használnak, akik nem értették meg teljesen az Anekantavádát.”
Ami az Anekantavádában egy dologról különböző ítéletekkel mondanak, az mindig relatív igazság. Az Anekantavada segítségével nincs helye kétségnek vagy “lehet”-nek, ha valamit mondunk.
A Csak & Szintén
Az anyag tulajdonságairól szóló kijelentésnek kétféle módja lehet:
- A ‘is’ használata az ítélet megemlítése nélkül.
- A ‘csak’ használatával és az ítélet megemlítésével.
Amikor a ‘csak’-t használjuk a kijelentésünkben, biztosak vagyunk benne, hogy az anyag csak az adott ítélet szerint ilyen.
Amikor az ‘is’ szót használjuk, azt kell érteni, hogy az állítás valamilyen ítélet alapján igaz, de vannak más igazságok is az anyagról, amelyeket ez az állítás nem említ.
Például:
Az alábbi állítás helytelen lesz :
A mondás, hogy a mangó sárga színű is, azt ábrázolja, hogy a mangó lehet piros, kék vagy rózsaszínű. Ezért ez az állítás téves lesz. Vagy az “is” szót, vagy a “színben” ítéletet kell eltávolítani a mondatból, hogy helyes legyen.
B mondása, hogy a mangó csak édes, azt jelenti, hogy a mangó csak egy tulajdonsággal rendelkezik, hogy édes. Nem rendelkezik olyan tulajdonságokkal, mint a sárga szín, érettség,stb. Ezért ez az állítás is téves. Vagy az “ízében” ítéletet kell hozzátenni, vagy a “csak” szót “is” szóval kell helyettesíteni, hogy ez a mondat helyes legyen.
Következtetés
A dzsainizmusnak ez a nem-abszolutizmus elmélete a lényege, ami megkülönbözteti a többi vallástól. Nem szabad, hogy a kételkedés elméletévé váljon. Megpróbáltam összefoglalni ezt a tant, de mégis remélem, hogy az olvasó nem áll meg itt, és még többet olvas az Anekantavádáról. A következő cikkeimben többet fogok beszélni az Anekantáról és a Syadvádáról, és arról, hogyan segíthetnek a való életben.