Az alternatív Ötven árnyalat filmzene, BDSM-rajongók által

Lehet-e kevésbé szexi módja a Valentin-napi hétvége eltöltésének, mint A szürke ötven árnyalatának megnézése? Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy a film egy “erotikus” regényen alapul, amely következetesen a női nemi szerveket “ott lent”-ként említi, az Ötven árnyalatot sokan kritizálták a torz hatalmi dinamika miatt, amelyet elősegít; a zaklatás, a birtoklási vágy és a beleegyezés kétes határai miatt a két főszereplő közötti kapcsolat a bántalmazás határán mozog.

Andrea Zanin, egy Torontóban élő író, akadémikus és BDSM-oktató fogalmazta meg a legjobban: “(A szürke ötven árnyalata) épp elég perverz ahhoz, hogy az embereket felcsigázza, de ugyanakkor kényelmesen tartja őket a klasszikusan egészségtelen mesetrópusokkal, amelyeket már ismernek” – mondja a Dazednek. “Christian és Ana kapcsolata borzalmasan elcseszett. Csak azért, mert Christian tisztességes BDSM-technikával rendelkezik, nem semmisíti meg, hogy egy bántalmazó, irányító zaklató. Attól, hogy Ana élvezi a szexet és (néha) a BDSM-játékot, még nem lesz kevésbé manipulatív, féltékeny és elítélő. Ez a két karakter egy hatalmas halom mérgező anyag.”

A tény, hogy ezt a zűrzavart masniba csomagolják és romantikus eszményként tálalják Valentin-napon, csak lehangoló; és még lehangolóbb az a tény, hogy oly sok zseniális zenész – Sia, The Weeknd, Beyoncé – támogatta ezt az eszményt azzal, hogy eredeti zenével járultak hozzá a filmhez. Nemcsak támogatták, hanem vissza is tükrözték azt: Bey az egyik legelcseszettebb korai dalát választotta, hogy újra felvegye a filmzene számára (gondoljunk csak a “Crazy In Love” szövegére: “when I talk to my friends so quietly,/’who’d he think he is?’/looking what you did to me”), The Weeknd pedig ugyanolyan szikár, mint mindig az “Earned It”-ben.

A film messze nem szexi, ahogy a hozzá tartozó zene sem; ezért a Dazed beszélt Andreával, Elise Petersonnal (az Adult Magazine írója és egykori domina), valamint két hivatásos dommával – Lady Grace Marie és Lady Lila Stern -, hogy megtudjuk, mi lenne az ideális 50 Shades of Grey soundtrackjén. A lázadó fiatalság riot grrrl-jétől a slinky, klasszikus R&B-ig sosem lehet pontosan megjósolni, hogy mitől indulhatsz be: az itt felsorolt dalok mellett a többi említett dal között Janet Jackson “Rope Burn”-jétől az Arctic Monkeys “Do I Wanna Know?”-jáig terjedt a skála. Íme egy keresztmetszet azokból a zenékből, amelyeket ezek a nők izgalmasabbnak és felszabadítóbbnak találnak, mint bármit, amit Hollywood előír, mind a börtönben, mind azon kívül.

ADINA HOWARD – “FREAK LIKE ME”

Elise Peterson: Élően emlékszem, hogy hétéves voltam, és némán énekeltem ennek a dalnak minden szavát anyám fehér Ford Foxjának hátsó ülésén utazva. Adina Howard megelőzte a korát. A világ még nem állt készen arra, hogy egy felszabadult fekete nő ennyire nyíltan beszéljen a szexről a dalszövegeiben. Felnőttként egész életemben hangosan énekeltem a dalait.