Hólyagtágító terápia a gyakoriság és a sürgősség tüneti enyhítésére: egy tízéves áttekintés

Cél: Retrospektív áttekintést végeztünk a hólyagpuffadás-terápia hatékonyságának meghatározására a gyakoriság és a sürgősség kezelésében, valamint az elhúzódó és a rövid ideig tartó puffadás-terápia relatív értékének meghatározására.

Módszer: Tíz év alatt 14 betegnél végeztek hosszan tartó, 8 betegnél pedig rövid ideig tartó hólyagtágító terápiát. Az eljárás indikációi közé tartozott a különböző etiológiájú súlyos sürgősség, gyakoriság és inkontinencia.

Eredmények: A 14 beteg közül ötnél (18 distentio, 2 hólyagrepedés), akiknél hosszan tartó distentio volt, és 8 beteg közül 3nál (9 distentio, 1 hólyagrepedés), akiknél rövid ideig tartó distentio volt, a tünetek enyhültek a követés során (p > 0,7). Mivel nem volt különbség az elhúzódó és a rövid időtartamú csoportok között, az eredményeket összesítve 27-ből 8 sikeres tágítást (30%) kaptunk 22-ből 8 betegnél (36%). A detrusorhiperreflexiás betegek mindegyike sikertelen volt a tágulási terápiában. A szövődmények között 3 esetben hólyagrepedés, 2 esetben vizeletvisszatartás és 1 esetben húgycsőszűkület szerepelt. A hólyagruptúra aránya mindkét csoportban azonos volt (11%).

Következtetések: Az elhúzódó hólyagtágító terápia alkalmazása nem játszik szerepet a detrusor hyperreflexia kezelésében, és csak korlátozott sikerrel jár a más etiológiájú súlyos sürgősség, gyakoriság és inkontinencia tüneti enyhítésében. Az elhúzódó és a rövid ideig tartó distention-terápia azonos hatékonysága inkább a rövid ideig tartó distention alkalmazása mellett szólna az esetleges anesztéziai szövődmények és költségek csökkentése érdekében.