Mi az a “Billy Graham-szabály”?

A közelmúltban a “Billy Graham-szabály” szerepelt a hírekben – utalva arra a négy szabály közül a másodikra, amelyet Graham úr és csapata évtizedekkel ezelőtt hozott létre a szolgálat integritásának megőrzése érdekében. Ez a bizonyos szabály a szexuális erkölcsiség betartásával foglalkozik. Az alábbiakban a “Modestói Kiáltvány” néven ismert négy szabály hátteréről olvashat:

1948-ban Billy Graham a Cliff Barrows, George Beverly (“Bev”) Shea és Grady Wilson alkotta szolgálati csapatával együtt evangelizációs összejövetel-sorozatot kezdett a kaliforniai Modestóban. A szolgálati életről és annak kihívásairól folytatott beszélgetések sorozatán keresztül a csoport Modestóban találkozott, és elhatározta, hogy a bibliai erkölcs és feddhetetlenség legmagasabb színvonalát tartja fenn. Az évtizedek során számos lelkipásztort, szolgálatot, egyházközségi szervezetet és egyént inspiráltak arra, hogy elfogadja ezeket a filozófiákat.”

A Just As I Am című önéletrajzának következő részletében Billy Graham részletesebben is kitért azokra az elhatározásokra, amelyeket ezek az emberek a pénzügyi feddhetetlenség, a szexuális erkölcs, a nyilvánosság és a helyi gyülekezettel való partnerség tekintetében hoztak. Elhatározásaik “Modestói kiáltvány” néven váltak ismertté.

Egy délután a modestói találkozók alatt összehívtam a csapatot, hogy megvitassuk a problémát. Aztán megkértem őket, hogy egy órára menjenek a szobájukba, és soroljanak fel minden olyan problémát, ami eszükbe jut, amivel az evangelisták és az evangelizáció találkoznak.

Amikor visszatértek, a listák feltűnően hasonlóak voltak, és rövid idő alatt egy sor olyan határozatot vagy kötelezettségvállalást hoztunk egymás között, amelyek a jövőbeni evangelizációs munkánkban irányadók lesznek. Valójában ez inkább egy informális megállapodás volt közöttünk – egy közös elkötelezettség arra, hogy mindent megteszünk, amit csak tudunk, hogy fenntartsuk a Biblia által az evangélisták számára előírt abszolút feddhetetlenség és tisztaság mércéjét.

A közös listánk első pontja a pénz volt. Abban az időben majdnem minden evangélistát – minket is beleértve – az összejöveteleken gyűjtött szeretetadományokból támogattak. Néhány evangélista számára túl nagy volt a kísértés, hogy a lehető legtöbb pénzt kicsikarják a hallgatóságból, gyakran erős érzelmi vonzalmakkal. Ráadásul a pénzügyek tekintetében kevés vagy egyáltalán nem volt elszámoltathatóság. Ez egy olyan rendszer volt, amellyel könnyű volt visszaélni, és ami ahhoz a vádhoz vezetett, hogy az evangélisták csak a pénzért csinálják.

Az YFC-től (Fiatalok Krisztusért) kaptam fizetést, és az YFC összejöveteleiről származó adományokat az YFC bizottságainak adtam át, de a városszerte szervezett kampányokban tett új, független erőfeszítéseim külön pénzügyeket igényeltek. Modestóban elhatároztuk, hogy mindent megteszünk a pénzügyi visszaélések elkerülése érdekében, és a felajánlásokat lecsökkentjük, és amennyire csak lehet, a helyi bizottság által előre összegyűjtött pénzre támaszkodunk.

A lista második pontja a szexuális erkölcstelenség veszélye volt. Mindannyian ismertünk olyan evangélistákat, akik erkölcstelenségbe estek, amikor az utazás miatt elszakadtak a családjuktól. Megfogadtuk egymás között, hogy elkerülünk minden olyan helyzetet, amely akár csak a megalkuvásnak vagy a gyanúnak a látszatát is kelti. Attól a naptól kezdve nem utaztam, nem találkoztam és nem étkeztem egyedül más nővel, csak a feleségemmel. Elhatároztuk, hogy Pál apostol Timóteus fiatal lelkipásztornak adott megbízatása a miénk is lesz: “Menekülj … az ifjúi vágyaktól” (2 Timóteus 1:22, KJV).”

>>Billy Graham: Isten véleménye a szexről

A harmadik aggályunk az volt, hogy sok evangélista hajlamos a helyi gyülekezettől függetlenül folytatni a munkáját, sőt nyíltan és élesen kritizálni a helyi lelkipásztorokat és gyülekezeteket. Meggyőződésünk volt azonban, hogy ez nemcsak kontraproduktív, hanem a Biblia szempontjából helytelen is. Elhatároztuk, hogy együttműködünk mindenkivel, aki együttműködik velünk az evangélium nyilvános hirdetésében, és kerüljük az egyház- vagy egyházellenes magatartást.

A negyedik és utolsó kérdés a nyilvánosság volt. Egyes evangélisták körében az volt a tendencia, hogy eltúlozták a sikereiket, vagy magasabb látogatottsági számokat állítottak, mint amilyenek valójában voltak. Ez szintén lejáratta az evangelizációt, és gyanúba keverte az egész vállalkozást. Ez gyakran annyira gyanakvóvá tette a sajtót az evangelistákkal szemben, hogy nem volt hajlandó tudomást venni a munkájukról. Modestóban elköteleztük magunkat a feddhetetlenség mellett a nyilvánosság és a tudósítások terén.”

Ennyit a Modestói Kiáltványról, ahogy Cliff (Barrows) a későbbi években nevezte. A valóságban ez nem jelentett radikális eltérést számunkra; ezeket az elveket mindig is vallottuk. Azonban egyszer s mindenkorra rögzítette a szívünkben és az elménkben azt az elhatározást, hogy a tisztesség lesz életünk és szolgálatunk jellemzője.

Billy Graham tisztesség iránti elkötelezettsége a Krisztussal való kapcsolatából fakad. Te is megismerheted Krisztust.