A lelki visszaélés jelei

A visszaélésnek van egy olyan fajtája, amellyel az évek során sokszor találkoztam; sok szempontból egyedülálló, mivel nagyon különleges és személyes területeket érint. Olyannyira különlegeset, hogy azt hiszem, “megsebzi a lelket”.

Egy részünk tisztában van a “szekták” különböző formáival, és azzal, hogy ezek mennyire mérgezőek lehetnek.

De bár minden vallási szekta lelkileg bántalmazó, nem minden lelki bántalmazás található egy szektában.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a hatalommal való visszaélés alattomossága abban rejlik, hogy képes álcázni magát. Más szóval, a hatalommal való visszaélés, ami visszaéléshez vezet, nagyon finom, és megtapasztalhatod anélkül, hogy felismernéd, miről van szó. Ezzel el is érkeztem a spirituális visszaélés definíciójához (Ward 2011):

“A spirituális visszaélés a hatalommal való visszaélés spirituális kontextusban, amelynek során a spirituális tekintély a vezetése alatt állók kárára torzul. Befolyásolja az egyén belső és külső világát, és hatással lehet az egyén biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális területeire.”

A fenti definíció a spirituális visszaéléssel kapcsolatos néhány évvel ezelőtti kutatásaim során született. Ami akkoriban feltűnt, hogy függetlenül attól, hogy az illető melyik csoportból lépett ki, mindannyian nagyon hasonló nehézségeket tapasztaltak. Találkoztam olyan emberekkel, akik New Age csoportokat, keresztény csoportokat, hindu csoportokat és okkult csoportokat hagytak ott. Egyszer találkoztam valakivel, aki egy “repülő csészealj csoportot” hagyott ott, amely a földönkívülieket várta.

A spirituális visszaélés jelei

A csoporttól függetlenül mindegyikben a következő elemek voltak:

A vezetés Istent képviselte: Akár a keleti guru volt az, aki Istennek képzelte magát, akár a keresztény lelkész, aki Isten nevében beszélt, a vezető vagy a vezetés nagyon erős szimbolikus tekintéllyel rendelkezett.

Klasszikus példa erre a régi mondat: “Ne ítélkezz az Úr felkentje felett!”, ami durva félreértelmezése annak, amit a Biblia valójában mond, és megakadályozza az embereket abban, hogy egészséges kérdéseket tegyenek fel.

Volt spirituális megfélemlítés: A vezető vagy vezetők manipulálták a tagokat. Lényegében zsarnokoskodtak. Tiszta és egyszerű.

A tagokat csak akkor fogadták el, ha teljesítettek: A vezetők csak akkor hagytak jóvá, ha engedelmeskedtél nekik. Ha nem, akkor “lázadó” vagy lelkileg gyenge voltál. Valójában csak akkor figyeltek rád, ha úgy gondolták, hogy valami rosszat tettél.

Szellemi elhanyagoltság volt: A vezetőségnek gondoskodnia kellett volna az alattuk lévőkről, ehelyett azonban szemet hunytak az olyan súlyos ügyek felett, mint a gyermekbántalmazás, a házassági szakítás vagy a mentális egészségügyi nehézségek. Hatalmukat arra is felhasználták, hogy olyan ügyeket irányítsanak, amelyekhez nem volt joguk hozzászólni.

A belső feszültség és a külső nyomás egyre rosszabb: A feszültség és a fájdalom a külső történések (a vezetőknek való engedelmeskedés, hihetetlenül elfoglaltak) és a belső kétségek és félelmek (amelyekről nem volt szabad beszélni) között egyre nagyobb és nagyobb. Ez a “hazugságban élés”.

A belső feszültség és a külső nyomás elér egy olyan pontot, ahol kiégsz: A tested fizikai betegségekben kezd összeomlani, az elméd összeomlik a depresszió és a szorongás miatt, lelkileg pedig összeomlasz, mivel mély félelem alakul ki benned minden spirituális dologtól, például a pokolba jutástól, Istentől stb.

A fenti fájdalmat egy nő válaszában lehet összefoglalni, amikor panaszkodott nekem: “

Nézd, a lelki bántalmazás a határok durva megsértése; érzelmileg, pszichológiailag, spirituálisan és néha még fizikailag is. Egy hölgy például elmagyarázta nekem, hogy a csoportjában a legegyszerűbb dolgokhoz is engedélyt kellett kérnie a lelkipásztortól, és úgy bántak vele, mint egy gyerekkel:

“Engedélyre volt szükségem, hogy az államközi utazáshoz. Engedélyre volt szükségem, hogy meglátogassak más gyülekezeteket, amelyeknek természetesen a mi hálózatunkon belül kellett lenniük. Engedélyre volt szükségem, hogy meglátogassak más kiscsoportokat az egyházunkon belül. Ez egyszerűen rendkívüli volt. Engedélyt kellett szereznem arra, hogy családi rendezvényre menjek egyházi rendezvény helyett. Engedélyt kellett szereznem, hogy lemehessek a partra, hogy meglátogassam az apósomat, és minden apró dolgot megmagyarázzak, hogy hol vagyok, miért vagyok ott, és miért nem járok egyházi rendezvényekre.”

Szabadulás a lelki visszaélésből

Mindenkinek más az útja, ha egyszer kilép a lelki visszaélésből.

Néhányan a PTSD jeleit mutatják; mások számára a veszteség mély érzése a legfájdalmasabb.

Mások újra akarják építeni lelki életüket, de mélyen félnek Istentől és attól, hogy újra megbántják őket. Egy spirituálisan bántalmazó egyház vagy csoport elhagyása nagyon hasonló lehet egy megszakadt kapcsolathoz vagy más gyász- és veszteséghelyzetekhez; a veszteség érzése gyakran nagyon mély és nagyon széleskörű. Bár lehet összehasonlítást tenni a lelki bántalmazás és mondjuk a partner elvesztése között, a lelki bántalmazás által megélt veszteség sokkal többet foglal magában. Íme néhány kulcsfontosságú terület, amelyet figyelembe kell vennünk:

Az egész valóságának elfogadása: Még ha el is hagytad, még mindig lehet olyan érzésed, hogy nem történt meg; olyan “irreálisnak” tűnik.

Néha a fájdalom olyan nagy, hogy az egyén tagadásba esik. Az elfogadás része, hogy eljutunk arra a meggyőződésre, hogy a visszatérés lehetetlen. Néha az emberek tagadják a kilépés tényeit, azaz tájékoztatják az embereket, hogy még mindig érintettek. Mások tagadják az értelmét, azaz “nem hiányzik a csoport” vagy “úgysem akartam maradni”.”

Munkálkodjunk a gyász és a veszteség fájdalmán: Ezt a fontos feladatot megtagadni annyi, mint “nem érezni”. Az emberek ezt többféleképpen teszik: tagadják, hogy fájdalmat éreznek, vagy a fájdalmas gondolatok elkerülésével akadályozzák a folyamatot. Mások alkohollal vagy drogokkal nyugtatják magukat. Vannak, akik “földrajzi gyógymóddal” próbálkoznak: elköltöznek egy új városba vagy államba. Előbb-utóbb azonban utoléri az illetőt, néha düh, depresszió vagy szorongás formájában.

Az új környezethez való alkalmazkodás: Ez a feladat különböző embereknek különböző dolgokat jelent. Hazamenni egy üres házba, egyedül ébredni, egyedül nevelni a gyerekeket és a megcsappant anyagiak mind keményen érintik az embert, és mind része lehet a csoporttól független élethez való alkalmazkodásnak.

Sokak számára az identitásuk a gyülekezethez vagy a csoporthoz kötődött. Most eléggé “hiányosnak” érezhetik magukat. Most úgy érezhetik, hogy Isten elhagyta őket, vagy hogy Isten büntetését fogják elszenvedni, amiért elutasították őt.

Érzelmileg átköltözni és továbblépni az életben: A feladat itt az, hogy meggyógyítsuk azt a hiányzó darabot az érzelmi és lelki életünkben.

Az utolsó szakasz “be nem fejezésének” legjobb leírása valószínűleg az lenne, hogy nem bízunk. Más szóval, azáltal, hogy makacsul ragaszkodik a múltbeli fájdalomhoz, akadályozza az új kapcsolatok kialakítását. Talán úgy lehetne a legjobban összefoglalni, ha azt mondhatnánk: “Vannak más emberek, akiket szerethetünk és akikben megbízhatunk.”

Mivel ezt elmondtuk, rendkívül nehéz, ha a barátok vagy a családtagok még mindig visszatértek a gyülekezetbe vagy a csoportba. Neked is át kell szitálnod, hogy mit hiszel lelkileg. Egyesek például lemondanak minden elképzelésről, ami Istenről vagy a spirituális életről szól. Mások spirituálisan szeretnének újra kapcsolódni, de nem tudják, hogyan.

Szellemi visszaélésben vagy?

Aki még mindig a csoportban van, annak a nagy kérdés az: Ki kellene lépnem?

Ez trükkös – különösen, ha még mindig vannak barátai vagy családtagjai a gyülekezetben/csoportban. Ez a cikk valóban kitér arra, hogy milyen a helyzet azok számára, akik már kiléptek; ha még mindig a csoportban vagy, van néhány dolog, amit alaposan meg kell fontolnod.

Függetlenül attól, hogy hol tartasz az utadon, nem kell egyedül megtenned. Lelkileg bántalmazva lenni borzasztóan traumatikus lehet, és sokan nem értik, milyen mély és zavaros ez a fájdalom. Ha úgy érzed, eljött az idő, hogy újraépítsd, ami összetört, szívesen hallanék rólad.”

Author: Dr. David Ward, BSocWk, BA., Grad Dip (Couple Thpy), M.Couns., MPhil., PhD.

Dr. David Ward több mint 20 éves tapasztalattal rendelkező pszichoterapeuta, aki felnőtteknek, serdülőknek, gyerekeknek, pároknak és családoknak nyújt terápiát. Szakmai érdeklődési területei közé tartozik az EMDR terápia alkalmazása a családon belüli erőszakból, gyermekbántalmazásból, PTSD-ből, depresszióból és szorongásból való felépülés segítésére; családterápia; valamint a lelki és rituális bántalmazás áldozataival való munka.

Az időpontfoglaláshoz próbálja ki az Online foglalást. Alternatívaként hívja a Vision Psychology Brisbane-t a (07) 3088 5422-es telefonszámon.

Publications by Dr David Ward on Spiritual Abuse:

• Ward, D., (2011) ‘The lived experience of spiritual abuse’. Journal of Mental Health, Religion & Culture, 14 (9) 899-915.
• MPhil szakdolgozat (2008) University of Queensland. “Wounding the soul: the lived experience of spiritual abuse.”
• Ward, D., (Winter 2009) “Exiting the Faith: the dynamics of spiritual abuse”, Counselling Australia.
• Ward, D., (2002) “A szekták és a család”. Australian & New Zealand Journal of Family Therapy, (23) (2) 61-68.
• Ward, D., (2000) ‘Hol kezdjem? Assessment and Intervention with ex-cult members’ Australian Social Work, (53) (2) 37-42.
• Ward, D., (2000) ‘A családon belüli erőszak mint szektás rendszer’. Cultic Studies Journal, (17) (1) (42-55).

Elhangzott előadások:

• “Spirituális visszaélés és a család”. 29th Australian & New Zealand Family Therapy Conference, October 2008
• “Counselling ex-members of cults and other controlling groups”. Az Ausztrál Tanácsadói Szövetség országos konferenciája, 2004. október

.