Albínó nyúl

Primer irritáció – bőr

A vegyi anyagok irritáló tulajdonságainak kimutatására széles körben használt állatok az albínó nyúl, az albínó tengerimalac és a fehér egér. Amikor egy vegyi anyagot ismételt dermális alkalmazással alkalmaznak, a vizsgálat célja mind a lokális, mind a szisztémás hatások kimutatása. Ha a vegyületek jelentősen felszívódnak a bőrből, meghatározható az LD50 érték. Ha nyulakat használnak, a vizsgálatok időtartama a szer egyszeri alkalmazásával járó minimum 3 naptól akár 2 évig is terjedhet. Ha a vizsgálat elhúzódó típusú, az állatokat a korábban leírt általános elhúzódó vizsgálatokhoz hasonló módon követik, azaz az állatokon hematológiai, klinikai kémiai és vizeletvizsgálatokat végeznek. Ha a rákkeltő hatásokat kell értékelni, a bőrpróbákat 2 évre hosszabbítják meg, amely során a szerrel a vizsgálat időtartama alatt legalább hetente kétszer festik be a bőrt.

A heveny bőrpróbát általában 3 napos vizsgálatnak tekintik. Korlátozott számú albínó nyúlon végzik, amelyeket két egyenlő csoportra osztottak. Az egyes állatok hátán a nyak tövétől a hátsó negyedekig terjedő területet leborotválják vagy szőrtelenítik. Az egyik csoportban a csupasz bőr egy körülbelül 2 in.2 -es területét a felszíni sejtrétegen keresztül kisebb bemetszésekkel dörzsölik; azaz a bemetszések nem elég mélyek ahhoz, hogy megzavarják a bőrfelszínt vagy vérzést okozzanak. Ha a vizsgálati anyag folyadék, akkor 0,5 ml vagy annál kevesebb anyagot helyezünk egy 1 × 1 in. méretű gézpárna alá, amelyet mind a lehorzsolt, mind a le nem horzsolt állatok borotvált bőrfelületén rögzítünk. Ha a szer szilárd anyag, feloldjuk egy megfelelő oldószerben, például növényi olajban vagy vízben, és 0,5 g anyagot juttatunk a gézpárna alá. Ha oldószert használnak, a vizsgálatba be kell vonni egy, csak az oldószerrel érintkező állatokból álló kontrollcsoportot is. Ezután az állatokat általában rögzítőkötésben rögzítik, és minden egyes állat teljes törzsét a következő 24 órára nem nedvszívó kötőanyagba csomagolják. A 24 órás időintervallum után a kötőanyagot és a betétet eltávolítják, és az expozíció területét értékelik, majd 48 óra múlva újraértékelik.

A bőrre gyakorolt hatások értékelése során pontozási rendszert alkalmaznak a bőrpír és az ödéma mértékére a gézbetét felhelyezésének helyén. Általában azt a pontozási rendszert használják, amelyet a Szövetségi Nyilvántartásban az Egyesült Államok Szövetségi Veszélyes Anyagokról szóló törvényének 191.11. szakaszában tettek közzé. A pontozás magában foglalja az erythema és az ödéma kialakulásának mértékére vonatkozó külön számok relatív hozzárendelését az alábbiak szerint: nincs erythema, 0; enyhe, alig észlelhető erythema, 1; jól körülhatárolható erythema, 2; mérsékelt vagy súlyos erythema, 3; és súlyos, répavörös, mélységében sérülésekkel járó erythema, 4; nincs ödéma, 0; enyhe, alig észlelhető ödéma, emelkedett szélekkel, 2; mérsékelt ödéma, a felület kb. 1 mm-re emelkedett, 3; súlyos ödéma, a terület a korábbinál jobban emelkedett és túlnyúlik az expozíció területén, 4. Az egyes pontozási időszakokban az erythemára és az ödémára kapott pontszámokat, valamint a lehorzsolódott és az ép bőrre kapott pontszámokat felsoroljuk, és kiszámítjuk az egyes csoportok és az egyes hatástípusok átlagát. Ezután mind a nyolc átlagértéket összeadjuk és elosztjuk 4-gyel, mivel minden hatásra (erythema és ödéma) négy átlagérték van, így kapjuk meg a végső számértéket, amely az elsődleges irritációs pontszám. Ha a helyi toxicitás mellett a szisztémás toxicitást is meg kell határozni, az állatokat egy alkalommal a fentiek szerint kezelik, azzal a különbséggel, hogy az expozíció területét a gézpárna eltávolítása után le kell mosni, és az állatokat az azt követő 14 napon keresztül követni kell a helyi és szisztémás hatások kimutatására.

A 3 hónapos időtartamú, elhúzódó, ismételt adagolású vizsgálatokban mindkét nemű fiatal albínó nyulakat véletlenszerűen három csoportba osztják, amelyekben minden csoportban három-hat állat és ugyanennyi kontroll állat van. Minden csoportban legalább két állat bőrén az expozíciónak kitett területet lehorzsolják. A vizsgált anyagot közvetlenül a bőrre kell felvinni 5 napon/hét, összesen 60 alkalommal. Minden állat teljes törzsét az előző vizsgálathoz hasonlóan becsomagolják, és a csomagolást ragasztószalaggal rögzítik. Az állatokra nyakörvet helyeznek, hogy megakadályozzák a vizsgálati anyag lenyelését. A megfigyelt helyi hatásokat a vizsgálat során időközönként pontozzák, és az állatokat megfigyelik a szisztémás hatások szempontjából. Az expozíció végén az állatokat leölik, és teljes boncolást végeznek. A bőr expozíciós terület, valamint az összes kóros szövet szövettani metszetét értékelik.

A vegyi anyagok ismételt helyi alkalmazásából származó lehetséges rákkeltő hatások vizsgálata 3 hónaptól 2 évig terjedő időtartamú vizsgálatokat foglal magában. Az általában használt állatok fehér egerek, és a vizsgálat magában foglalja a pozitív és negatív kontroll állatcsoportokat, valamint legalább két vizsgálati csoportot, amelyeket a szer magas és alacsony dózisú koncentrációjához rendelnek. Az egyes csoportokban az állatok száma 25-50 hím és ugyanennyi nőstény, amelyek mindegyike egyedileg van elhelyezve. Minden állat bőrét leborotválják a nyak hátsó részén és a lapockák között. A hatóanyagot a szabad bőrre festik vagy pipettából csepegtetik. Minden egyes alkalmazáskor a felhordott anyag mennyisége 0,1 ml, és az állatokat a kísérlet időtartama alatt hetente kétszer kezelik. A kísérletet túlélő és a kísérlet során megbetegedő állatokat felboncolják. Az összes szövet szövettani vizsgálata a hagyományos krónikus toxicitási vizsgálatoknál leírtak szerint történik. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy a vizsgálat során értékeljék az állatok bőrdaganatainak megjelenését és jellegét. Ezeket a vizsgálatokat általában úgy módosítják, hogy olyan eljárásokat is tartalmazzanak, amelyekkel kimutatható, hogy a vizsgált vegyi anyag a daganatok kialakulásának elindításával vagy elősegítésével hat-e.