Üzleti jog
TANULÁSI CÉLOK
- Tudja, hogy vannak csődön kívüli alternatívák azon adósok számára, akik nem tudják időben kifizetni számláikat: a hitelezők javára történő engedményezés, a csődegyezség és a csődeljárás.
- Tudja felismerni azokat az okokat, amelyek miatt ezek az alternatívák esetleg nem működnek.
A csőd alternatívái: Áttekintés
A csőd egy kapitalista gazdasági rendszerben szükséges dolog. Mint már említettük, nélküle kevesen lennének hajlandóak üzleti kockázatot vállalni, és a gazdaság szükségszerűen alacsonyabb szinten működne (amit egyesek összességében talán nem is tartanak olyan rossznak). A csőd azonban, bármennyire is “felvilágosult” a társadalom a viktoriánus idők óta, még mindig megbélyegzést hordoz. A csődbejelentések nyilvános információk; a csődöt bejelentő személyek és vállalkozások listáját rendszeresen közzéteszik a havi üzleti lapokban. A csőd drága is, és mind az adósok, mind a hitelezők belekeverednek a jelentősen bonyolult szövetségi jogba. Többek között ezekből az okokból kifolyólag mindkét fél gyakran úgy dönt, hogy érdekükben áll a csőd alternatíváját keresni. Itt röviden három gyakori alternatívát veszünk sorra.
A könyv más részeiben a csődeljáráson kívüli egyéb hitelezői jogok kerülnek tárgyalásra: az Egységes Kereskedelmi Törvénykönyv (Uniform Commercial Code, UCC) értelmében a hitelezőknek joguk van az eladott és leszállított, de ki nem fizetett áruk visszakövetelésére; az UCC értelmében a hitelezőknek szintén joguk van az adós által nyújtott kölcsön vagy hitelnyújtás biztosítékául szolgáló személyes tulajdon visszavételére; a jelzálogjogosultak pedig számos esetben bírósági segítség nélkül jogosultak ingatlanok visszavételére. Ezeket a csődeljáráson kívüli jogorvoslatokat többnyire az állami jog szabályozza.
Az itt tárgyalt csődeljáráson kívüli alternatívákat szintén az állami jog szabályozza.
Hitelezők javára történő átruházás; vagyonátruházás; csődgondnokság
A hitelezők javára történő általános jogi átruházás során az adós vagyonának egy részét vagy egészét átruházza egy vagyonkezelőre – általában egy helyi hitelezői szövetség korrekciós irodája által kijelölt személyre -, aki eladja a vagyontárgyakat, és a bevételt valamilyen elfogadott módon, általában arányosan felosztja a hitelezők között. Természetesen nem minden hitelezőnek kell egyetértenie egy ilyen felosztással. Szigorúan véve a szokásjog szerinti engedményezés nem mentesíti a tartozás fennmaradó részét. Számos állami törvény megpróbálja kezelni ezt a problémát vagy úgy, hogy megtiltja az engedményezés keretében az adósság részleges kifizetését elfogadó hitelezőknek, hogy a fennmaradó összeget követeljék, vagy úgy, hogy lehetővé teszi az adósok számára, hogy felmentést kérjenek a részleges kifizetést elfogadó hitelezőktől.
Composition
A kompozíció egyszerűen a hitelezők megállapodása arról, hogy az adósság teljes összegénél kevesebbet fogadnak el, és az adóst mentesítik a további felelősség alól. Mint szerződés, a csődegyezség ellenszolgáltatást igényel; a hitelezők közötti kölcsönös megállapodás a bevétel arányos részének elfogadásáról elegendő ellenszolgáltatásnak minősül a mentesítés alátámasztására. Az engedményezés és a csődegyezség közötti alapvető különbség a hitelezők megállapodásában rejlik: az engedményezés nem feltételezi a hitelezők közötti megállapodást, míg a csődegyezség igen. Az adott adós valamennyi hitelezőjének nem kell egyetértenie az egyezséggel ahhoz, hogy az érvényes legyen. Az a hitelező, aki nem ért egyet az egyezséggel, továbbra is szabadon megpróbálhatja behajtani a teljes tartozás összegét; különösen az a hitelező, aki nem hajlik az adósság egyezségre, lefoglalhatja az adós vagyonát, amíg a többi hitelező az egyezség részleteiről tárgyal.
Az engedményezés egyik előnye az egyezséggel szemben, hogy az előbbi esetében az adós vagyona – miután átruházásra került – védve van az éhes hitelezők lefoglalásával szemben. Emellett az engedményezéshez nem szükséges a hitelezők hozzájárulása. Ugyanakkor az adós számára az engedményezés egyik előnye (a csődegyezséggel szemben) az, hogy a csődegyezségben a hitelezők nem követelhetik az adós hiányát (mert beleegyeztek, hogy nem követelik).
Receivership
A hitelező kérheti a bíróságtól a csődgondnok kijelölését; a csődgondnokság egy régóta bevett eljárás a méltányosságban, amelynek során a csődgondnok a bíróság utasítására átveszi az adós vagyonát. A csődgondnok felszámolhatja a vagyont, folytathatja a vállalkozás működtetését, vagy megőrizheti a vagyont a vállalkozás működtetése nélkül, amíg a bíróság véglegesen meg nem határozza, hogyan rendelkezzen az adós vagyonával.
A csődeljárás legtöbb alternatívájával kapcsolatos nehézség az önkéntes jellegükben rejlik: az a hitelező, aki nem hajlandó belemenni az adós mentesítéséről szóló megállapodásba, általában sikerülhet keresztbe tenni az adósnak és hitelezőtársainak, mivel végső soron az amerikai alkotmány megtiltja az államoknak, hogy a magánszemélyek szerződéses kötelezettségeit csorbítsák. Az egyetlen végső védelmet tehát a szövetségi csődtörvényben találjuk meg.
KULCSMONDÁS
A csődeljárás drága és gyakran bonyolult. A csődeljáráson kívüli alternatívák közé tartozik a hitelezők javára történő engedményezés (az adós vagyonát egy vagyonkezelőre ruházzák át, aki a hitelezők javára kezeli vagy elidegeníti azt), az egyezségek (a hitelezők megállapodása arról, hogy kevesebbet fogadnak el, mint amennyivel tartoznak, és az adóst mentesítik a további felelősség alól), valamint a csődgondnokság (a bíróság által felügyelt engedményezés egy fajtája).
GYAKORLati gyakorlatok
- Mi az az engedményezés a hitelezők javára?
- Mi az egyezség?
- Mi a csődgondnokság?
- Miért nem kielégítőek gyakran a csőd ezen alternatívái?
Reflexiós kérdések
- Milyen tanulási eredmény kapcsolódik ehhez a tartalomhoz?
- Melyek az ebben a tartalomban tárgyalt kulcsfontosságú témák?
- Hogyan segíthet az ebben a részben található tartalom a tanulási eredmény elsajátításának bizonyításában?
- Milyen kérdései vannak ezzel a tartalommal kapcsolatban?
Mivel kapcsolatban?