Actinomyces israelii
Actinomyces israelii, vagy egyszerűen csak A. israelii, egy Gram-pozitív rúd alakú baktérium, amely egy emberi fertőzést, az úgynevezett aktinomikózist okoz.
Az, hogy ezt a baktériumot actinomycesnek nevezzük, arra utal, hogy morfológiailag hasonlít a gombához, mivel mindkettő mikroszkopikusan elágazó rostokat (vagy micéliumot) képez, míg az Israelii szó James Adolf Israel német sebésztől származik, aki először írta le.
OK, az A. israelii egy rúd alakú, gram-pozitív baktérium, ezt a részét már tudjuk, de ez azt jelenti, hogy gram-festéskor lila színű lesz.
Ha sok van belőlük, lila, elágazó fonalak alakjában rendeződnek el.
Az anaerobok, vagyis oxigén nélkül jobban növekednek, nem mozognak, és nem képeznek spórákat.
De várjunk csak… ez pontosan úgy hangzik, mint a Nocardia, a pálcika alakú, gram-pozitív, fonalas baktériumok másik csoportja, sok más hasonló tulajdonsággal.
A megkülönböztetésükhöz savas-fast festést, más néven Ziehl-Neelsen-festést végeznek.
Ezzel a vizsgálattal egy vörös színezék, a szénfukszin, a sejtfalban lévő lipidekhez kötődik, és vörösre színezi azokat.
Ezután alkohollal kimossák a baktériumokat meg nem színező festéket, és egy második festéket, metilénkéket alkalmaznak.
A baktériumoknál, amelyeknek nincs sok lipid a sejtfalában, mint például az A. Israelii, az összes vörös festéket lemossa az alkohol, így a mikroszkóp alatt kéknek tűnik, így nem saválló baktériumnak minősül.
A Nocardia sejtfalában viszont rengeteg lipid van, ezért megtartja a szénfukszint, és a mikroszkóp alatt vörösnek látszik, így saválló baktériumnak számít.
Egy másik különbség, hogy az A. Israelii kataláz-negatív, tehát nem termel kataláz nevű enzimet, míg a Nocardia kataláz-pozitív.
Az A. israelii-t végül véragaron tenyésztik, majd anaerob körülmények között inkubálják.
Ez egy lassan izzó mikroba, így akár 21 napig is eltart, amíg kolóniákat képez, amelyek úgy néznek ki, mint fehér, kerek plakkok, közepükön néhány kis barázdával, amelyek jellegzetes zápfogszerű megjelenést alkotnak.
Igen, most az A. Israelii tünetmentesen kolonizálhatja a szájüreget, különösen a gyökerek és az íny közötti teret, valamint a garatot, ahol a mandulák körül gyülekeznek, továbbá a bélrendszert és az urogenitális traktust, ahol más komensális baktériumokkal együtt élnek.
A. Israelii nem okoz gondot a gazdaszervezetnek, amíg a gazdaszervezet immunrendszere kordában tartja őket, korlátozza növekedésüket, és megakadályozza, hogy mélyen behatoljanak a szövetekbe.
Problémák azonban akkor merülnek fel, ha az immunrendszer valamilyen okból legyengül, például HIV-fertőzés, rosszindulatú daganatos betegség vagy cukorbetegség esetén.
Egy másik ok a rossz szájhigiénia, amely lehetővé teszi a baktériumok elszaporodását a szájüregben, növelve a fertőzés esélyét.
Az aktinomikózis tehát többféleképpen jelentkezhet.
A leggyakoribb forma a cervicofaciális aktinomikózis, amely a száj, az állkapocs és a nyak régióját érinti.
Jellemzően a szájnyálkahártya megsértésével kezdődik, ami akkor történhet, ha trauma éri, például fogászati beavatkozáskor, vagy ha a helyi szöveteket trauma éri, például koponya-arcműtét után.
A baktériumok ezután a sérült hámgátat kihasználva bejuthatnak a mély szövetekbe, gyulladásos folyamatot indítva el, amelyet jellemzően tályogok – a fertőzött szövetekben lévő gennyes zsebek – kialakulása követ.
A tályogok fisztulálódhatnak, vagyis szinuszjáratot hoznak létre, amely olyan, mint egy cső, amely a bőrön keresztül elvezeti a gennyet.
Súlyos esetekben a fertőzés mélyen átterjedhet az állkapocscsontokba, ami a felső vagy alsó állkapocs csontvelőgyulladásához vezethet, és néha átterjedhet a középfülre is, ami actinomycosis otitis media-t eredményezhet.