Alemtuzumab

HatásmechanizmusAlemtuzumab

Alemtuzumab a CD52-hez kötődik, amely a T- és B-limfocitákon, valamint kisebb mennyiségben a természetes ölősejteken, monocitákon és makrofágokon nagy mennyiségben jelen lévő sejtfelszíni antigén. A CD52 antigén kevéssé vagy egyáltalán nem fejeződik ki a neutrofileken, plazmasejteken vagy csontvelői őssejteken. Az alemtuzumab a T- és B-limfocitákhoz való sejtfelszíni kötődést követően antitest-függő sejtcitolízisen és komplement-közvetített lízisen keresztül fejti ki hatását.

Terápiás javallatokAlemtuzumab

Egyedüli betegségmódosító kezelésként javallott nagyon aktív, relapszusos, remitáló sclerosis multiplexben (RRMS) szenvedő felnőtteknél a következő betegcsoportokban:
– Nagyon aktív betegségben szenvedő betegek annak ellenére, hogy legalább egy betegségmódosító terápiával (DMT) teljes és megfelelő kezelésben részesültek, vagy
– Olyan betegek, akiknél a betegség gyorsan súlyos, relapszusos, remitáló szklerózis multiplex felé halad, amelyet 1 éven belül 2 vagy több rokkantságot okozó fellángolás határoz meg, és az agyi MRI-n 1 vagy több gadoliniummal megerősített elváltozással, vagy a T2 elváltozás-terhelés jelentős növekedésével a legutóbbi MRI-hez képest.

PozológiaAlemtuzumab

Infúzió előtt hígítani kell. A hígított oldatot intravénás infúzióval kell beadni körülbelül 4 órán keresztül.
Ads: ajánlott adag 12 mg/nap, 2 kezdeti kezelési ciklusban, szükség esetén legfeljebb 2 további kezelési ciklusban.
A kezdeti kezelés 2 ciklusból áll:
– Első ciklus: 12 mg/nap 5 egymást követő napon keresztül (60 mg teljes adag).
– Második ciklus: 12 mg/nap 3 egymást követő napon keresztül (36 mg teljes adag), amelyet 12 hónappal az első kezelési ciklus után adnak.
Szükség esetén legfeljebb 2 további kezelési ciklus is szóba jöhet.
– Harmadik vagy negyedik ciklus: 12 mg/nap 3 egymást követő napon (teljes adag 36 mg), amelyet az előző kezelési ciklust követően legalább 12 hónappal adnak olyan MS-betegeknél, akiknél a klinikai vagy MRI-vel észlelt manifesztációk alapján aktív a betegség.
A kezdeti kezelés 2 ciklusából álló terápia, szükség esetén legfeljebb 2 további ciklussal, a betegek biztonságossági monitorozásával az első ciklus kezdetétől a második ciklus utolsó infúzióját követő 48 hónapig ajánlott. Ha további harmadik vagy negyedik ciklusra kerül sor, folytassa a biztonságossági ellenőrzést az utolsó infúziót követő 48 hónapig.
Kezelés előtti kezelés: kortikoszteroidok közvetlenül az alemtuzumab beadása előtt, bármely kezelési ciklus első 3 napjának mindegyikén. A beadás előtt antihisztaminokkal és/vagy lázcsillapítókkal történő előkezelés megfontolandó. A herpeszfertőzés elleni orális profilaxist minden ciklus első napjától az azt követő legalább 1 hónapig kell alkalmazni.

A beadás módjaAlemtuzumab

Parenterális úton: az onkológiai terápiák alkalmazásában jártas orvos felügyelete mellett kell alkalmazni. Infúzió előtt fel kell hígítani. A hígított oldatot intravénás infúzióval kell beadni körülbelül 4 órán keresztül.
Kizárólag intenzív osztályos kórházakban adható.

EllenjavallatokAlemtuzumab

Alemtuzumabbal szembeni túlérzékenység, humán immunhiányos vírus (HIV) fertőzés, súlyos aktív fertőzésben szenvedő betegek a gyógyulásig. Ellenőrizetlen magas vérnyomás. A cervikocephalicus artériás disszekció története. A stroke előzményei. Angina pectoris vagy szívinfarktus a kórtörténetben. Ismert véralvadásgátló vagy véralvadásgátló kezelés alatt álló személyek. Sclerosis multiplexen kívüli egyidejű autoimmun betegségek esetén.

Figyelmeztetések és óvintézkedésekAlemtuzumab

I.H., I.R., nincs vizsgálat. Idősek >61 év. 0-18 éves gyermekek. Az alemtuzumabra vonatkozóan nincs specifikus alkalmazási ajánlás 0-10 éves gyermekeknél a szklerózis multiplex kezelésére, nincs adat. Autoimmunitás: A kezelés autoantitestek képződését eredményezheti, és növelheti az autoimmun betegségek kockázatát. A bejelentett autoimmun betegségek közé tartoznak a pajzsmirigybetegségek, az immuntrombocitopéniás purpura (ITP), a nefropátiák (pl. az antiglomeruláris bazális membrán elleni antitest betegség), az autoimmun hepatitis (AIH) és a szerzett hemofília-A. Értékelje az autoimmunitást kialakító betegeket más autoimmun eredetű betegségek szempontjából, figyelembe véve az autoimmun betegségek lehetséges késői kialakulását a 48 hónapos ellenőrzési időszak után. A kezelés megkezdése előtt végezzen teljes vérképet teljes differenciálvérrel, ellenőrizze a szérum kreatinszintjét, pajzsmirigyfunkciós vizsgálatokat, majd ezt követően havi rendszerességgel (ITP és nefropátiák esetén) és 3 havonta (pajzsmirigybetegségek esetén) az utolsó infúziót követő 48 hónapig. ITP gyanúja esetén azonnal végezzen teljes vérképet. Megerősítés esetén haladéktalanul kezdeményezze a megfelelő orvosi beavatkozást. Infúzióval összefüggő reakciók: Bármelyik adagot követően és a második ciklus után is előfordultak reakciók: vérzéses stroke, myocardialis ischaemia és infarktus, cervicocephalis arteria dissectio, pulmonalis alveoláris vérzés, trombocitopénia. Az infúzió előtt:
– Alapszintű EKG és életjelek felvétele, beleértve a szívfrekvencia és a vérnyomás mérését,
– Laborvizsgálatok elvégzése (teljes vérkép differenciálszámmal, szérum transzaminázok, szérum kreatinin, pajzsmirigyfunkció és vizeletvizsgálat mikroszkópiával).
Az infúzió alatt: a betegek szívfrekvenciájának, vérnyomásának és általános klinikai állapotának folyamatos/gyakori (legalább óránkénti) ellenőrzése.
A beadás felfüggesztése:
– Súlyos nemkívánatos esemény esetén
– Ha a betegnél olyan klinikai tünetek jelentkeznek, amelyek az infúzióval összefüggő súlyos nemkívánatos esemény kialakulására utalnak (ischaemia, vérzéses stroke, cervicocephalis artériás disszekció vagy tüdőalveoláris vérzés.
Az infúzió után: az infúziós reakciók megfigyelése az infúzió után legalább 2 órán keresztül. Azokat, akiknél olyan klinikai tünetek jelentkeztek, amelyek az infúzióval időlegesen összefüggő súlyos nemkívánatos esemény kialakulására utalnak (iszkémia, vérzéses stroke, nyaki artériás disszekció vagy tüdőalveoláris vérzés), a tünetek teljes megszűnéséig szoros megfigyelés alatt kell tartani. A megfigyelési időt (kórházi kezelés) adott esetben meg kell hosszabbítani. A vérlemezkeszámlálást közvetlenül az infúzió után az első infúziós ciklus 3. és 5. napján, valamint közvetlenül az infúzió után minden további ciklus 3. napján kell elvégezni. A klinikailag jelentős trombocitopéniát a rendeződésig nyomon kell követni. Meg kell fontolni a hematológushoz való utalást megfigyelés céljából. Fertőzések, leggyakrabban orrgaratgyulladás, húgyúti fertőzés, felső légúti fertőzés, arcüreggyulladás, szájüregi herpesz, influenza és hörghurut. Súlyos varicella zoster fertőzésekről, beleértve az elsődleges varicellát és a varicella zoster reaktiválódását, citomegalovírus (CMV) fertőzésekről, beleértve a CMV reaktiválódásának eseteit, valamint Epstein-Barr vírus (EBV) reaktiválódásáról, beleértve az EBV hepatitis súlyos eseteit, szintén beszámoltak. Liszteriózis/Listeria meningitis, tuberkulózis, felületes gombás fertőzések, különösen szájüregi és hüvelyi candidiasis, tüdőgyulladás esetei. Súlyos aktív fertőzés esetén késleltesse a kezelés megkezdését a gyógyulásig. Előre meglévő és/vagy kialakulóban lévő rosszindulatú betegség. Akut acalculosus cholecystitis kockázata, Ha akut acalculosus cholecystitis gyanúja merül fel, korán értékelje és kezelje. Fogamzóképes korú nők (a kezelés alatt és a kezelés után legfeljebb 4 hónappal hatékony fogamzásgátlást alkalmazzon). Haemophagocyticus lymphohistiocytosisról (HLH) is beszámoltak, azonnal értékelje, ha a kóros immunaktiváció korai manifesztációi alakulnak ki, és fontolja meg a HLH diagnózisát. A kezelés megkezdése előtt a helyi irányelveknek megfelelően mérlegelni kell az immunstátusz értékelését. A májkárosodás kockázata, beleértve a szérum transzaminázok emelkedését és autoimmun hepatitist (beleértve a halálos kimenetelű eseteket is). Értékelje a májfunkciót a kezelés előtt és alatt. A betegeket tájékoztatni kell a májkárosodás kockázatáról és a kapcsolódó tünetekről. Ilyen tünetek esetén a kezelés csak gondos értékelés után adható újra. Ritka esetekben perikarditiszről, perikardiális folyadékgyülemről és egyéb perikardiális eseményekről számoltak be, mind az infúzió alatti akut reakció részeként, mind az infúzió után kialakuló reakcióval. Progresszív multifokális leukoencefalopátiáról is beszámoltak. Különösen fontos kockázati tényezők közé tartozik a korábbi immunszuppresszív terápia, különösen a szklerózis multiplex kezelésére alkalmazott egyéb gyógyszerek, amelyek köztudottan progresszív multifokális leukoencefalopátiát okozhatnak. Az alemtuzumab-kezelés megkezdése vagy ismételt alkalmazása előtt végezzen MRI-vizsgálatot, és vizsgálja meg a progresszív multifokális leukoencefalopátiára utaló jeleket. A kezelés során további értékeléseket kell végezni, beleértve a JC-vírus DNS-vizsgálatát és az ismételt neurológiai vizsgálatokat.

MájelégtelenségAlemtuzumab

Nincs vizsgálat.

VeseelégtelenségAlemtuzumab

Nincs vizsgálat.

InterakciókAlemtuzumab

Nem végeztek hivatalos gyógyszer-kölcsönhatás-vizsgálatot az alemtuzumabbal az ajánlott dózis alkalmazásával MS-ben szenvedő betegeknél. Egy kontrollált klinikai vizsgálatban, amelyet nemrégiben interferon béta és glatiramer-acetát kezelésben részesült MS-betegeken végeztek, a kezelést 28 nappal az alemtuzumab kezelés megkezdése előtt abba kellett hagyni.

TerhességAlemtuzumab

Alemtuzumab terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan korlátozott adatok állnak rendelkezésre. Terhesség alatt csak akkor adható, ha a lehetséges előnyök igazolják a magzatot érintő lehetséges kockázatokat. Az emberi IgG-ről ismert, hogy átjut a placentáris gáton; az alemtuzumab szintén átjuthat a placentáris gáton, és ezért kockázatot jelenthet a magzatra nézve. Állatkísérletek reprodukciós toxicitást mutattak ki. Nem ismert, hogy az alemtuzumab okozhat-e magzati károsodást, ha terhes nőknek adják, vagy befolyásolhatja-e a reprodukciós képességet.
A pajzsmirigybetegség különös kockázatot jelent a terhes nők számára. Ha a pajzsmirigy alulműködés a terhesség alatt kezeletlen marad, megnő a vetélés és a magzat olyan problémákkal való megbetegedésének kockázata, mint a szellemi visszamaradottság és a törpeség. Graves-betegségben szenvedő anyák esetében a pajzsmirigy-stimuláló hormonreceptor antitestek átterjedhetnek a fejlődő magzatra, és átmeneti újszülöttkori Graves-betegséget okozhatnak.

LaktációAlemtuzumab

Nem ismert, hogy az alemtuzumab kiválasztódik-e az emberi tejbe. Nem zárható ki a szoptató csecsemőkre jelentett kockázat. Ezért a szoptatást abba kell hagyni az alemtuzumabbal történő kezelés alatt és az egyes kezelések utolsó infúzióját követő 4 hónapig. Az anyatej által biztosított immunitás előnyei azonban meghaladhatják a csecsemő alemtuzumabnak való esetleges expozíciójának kockázatát.

A gépjárművezetéshez szükséges képességekre gyakorolt hatásokAlemtuzumab

A gépjárművezetéshez vagy gépek kezeléséhez szükséges képességekre vonatkozó vizsgálatokat nem végeztek. Azonban óvatosan kell eljárni, mivel álmosságról és zavartságról számoltak be.

MellékhatásokAlemtuzumab

Felső légúti fertőzés, húgyúti fertőzés, herpeszvírus fertőzés, Herpes zoster fertőzések, alsó légúti fertőzések, gastroenteritis, orális candidiasis, vulvovaginális candidiasis, influenza, fülgyulladás, tüdőgyulladás, hüvelyi fertőzés; lymphopenia, leukopenia, lymphadenopathia, immuntrombocitopéniás purpura, trombocitopenia, emelkedett fehérvérsejtszám, anaemia, csökkent hematokrit, neutrofília, emelkedett nyelőcsőszám; s. citokin felszabadulási szindróma; Basedow-kór, pajzsmirigy-túlműködés Basedow-kór, hyperthyreosis, hypothyreosis, autoimmun thyreoiditis, golyva, pozitív antithyreoid antitestek; álmatlanság, szorongás, depresszió; fejfájás; MS relapszus, szédülés, hypoesthesia, paraesthesia, tremor, dysgeusia; conjunctivitis, endokrin szemészeti betegség, homályos látás; szédülés; tachycardia, bradycardia, palpitáció; bőrpír, hypotensio, hypertonia; dyspnoe, köhögés, epistaxis, csuklás, oropharyngealis fájdalom; hányinger, hasi fájdalom, hányás, hasmenés, hasmenés, dyspepsia, stomatitis; emelkedett AST, emelkedett ALT; urticaria; kiütés, viszketés, generalizált kiütés, erythema, ecchymosis, alopecia, hyperhidrosis, akne; myalgia, izomgyengeség, arthralgia, hátfájás, fájdalom valamelyik végtagban, izomgörcsök, cervicalgia; proteinuria, haematuriapyrexia; menorrhagia, rendszertelen menstruáció; pirexia, fáradékonyság, hidegrázás, mellkasi diszkomfortérzés, fájdalom, perifériás ödéma, aszténia, influenzaszerű megbetegedés, rossz közérzet, fájdalom az infúzió helyén; emelkedett vérkreatinin, emelkedett limfocitaszám, pozitív vizelet leukocitasztearáz.

Vidal VademecumSource: E hatóanyag-monográfia tartalma az ATC-osztályozás szerint készült, figyelembe véve a Spanyolországban engedélyezett és forgalmazott, az adott ATC-kód alá sorolt valamennyi gyógyszer klinikai adatait. Az AEMPS által az egyes gyógyszerkészítményekre vonatkozóan engedélyezett részletes információkért kérjük, tekintse meg a megfelelő AEMPS által engedélyezett alkalmazási előírást.

Monográfiák Hatóanyag: 03/07/2020