Arzén van a boromban?
Ígérem, ez nem egy félelemkeltő poszt. De lehet, hogy éppen most iszol nem biztonságos mennyiségű arzént. Csak vicceltem. Valahogy úgy.
Nem is olyan régen a Washingtoni Egyetem 65 bort vizsgált meg az Unió négy nagy bortermelő államából – New Yorkból, Kaliforniából, Washingtonból és Oregonból. Kiderült, hogy egy kivételével mindegyik – a bor, nem az állam – tartalmazott olyan mennyiségű arzént, amely valójában meghaladja az ivóvízben biztonságosnak tartott arzénmennyiséget.
A biztonságos szint, azok számára, akik nincsenek tisztában az arzénnel kapcsolatos tényekkel, 10 rész/milliárd – egy aprócska mennyiség, tehát ne boruljon ki, ha egy pohár finom csapvizet iszik. A vizsgált borok azonban majdnem 150%-kal túllépték a határértéket, átlagosan 24 rész/milliárddal. (A legmagasabb arzéntartalmú bor, amelyet teszteltek, 76 rész/milliárd arzént tartalmazott.) Úgy tűnik, Washington állam volt a vizsgálat során a legrosszabb bűnös, ahol a legmagasabb arzéntartalmú borok készültek (valószínűleg a növényvédőszer-maradványok miatt). Oregonban viszont átlagosan a legalacsonyabb volt az arzénszint.
A tanulmány nem az egyetlen bizonyíték a borban lévő arzénre. A BeverageGrades egy Kevin Hicks által működtetett borelemző könyvtár, és 1300 palack kaliforniai bor vizsgálatában olyan arzénszinteket találtak, amelyek szintén háromszor, négyszer és ötször magasabbak voltak, mint az EPA által a vízre meghatározott arzénhatárérték. Sajnos a pénztárcával rendelkezők számára Hicks egy mintát is észrevett a tanulmányában: “minél alacsonyabb a bor literenkénti ára, annál magasabb az arzén mennyisége”. Ami azt jelenti, hogy a Two Buck Chuckon való spórolás nem biztos, hogy megéri (legalábbis a fehér Zinfandelükön).
Szóval, abba kellene hagyni az ilyen államokból származó borok fogyasztását? Nem feltétlenül. A Washingtoni Egyetem tanulmányának szerzője, Denise Wilson szerint az igazi kockázatot vagy ugyanazon arzéndús bor(ok) ismételt fogyasztása jelenti, vagy az arzéndús borok rendszeres fogyasztása más arzéndús élelmiszerek fogyasztása mellett. Igen, vannak más arzéndús élelmiszerek, többek között a barna rizsszirup, a tenger gyümölcsei és az almalé.
Hogyan kerül az arzén a borba? Leginkább a kőzeterózióból. A sziklák tartalmazhatnak arzént, és a folyó- és esővíz lassan erodálja ezeket a sziklákat, és átöblíti a talajt ebben az arzéntartalmú maradványban. Ismétlem, itt nagyon-nagyon kis mennyiségről van szó. Allan Smith, a Berkeley Egyetem arzén egészségügyi hatásainak kutatási programjának munkatársa a CBS-nek elmondta: “Az arzén nagyon mérgező… annyi hatása van a szervezetben, mint a cigarettázás.”
Még mielőtt kidobná azt az 50 dolláros kaliforniai Cabernet-t (a vörösborok általában magasabb szintet tartalmaznak, mivel a vastagabb bőrük több nehézfémet nyel el), vegye figyelembe, hogy Kanadában az arzén határértéke 100 rész per milliárd. És mi megbízunk Kanadában, ugye? Azt is jó észben tartani, hogy nem a bor az egyetlen bűnös. Smith szerint “100 emberből 1, aki egész életében vizet iszik, végül az arzén miatt hal meg, többnyire rákos megbetegedések miatt.”
Igen, hideg vigasz. És itt egy még hűvösebb vigasz: Gavin Sacks, a Cornell élelmiszer-tudományi docense szerint az arzén miatt nem igazán kell aggódnunk. “A borban lévő arzént a szabályozó szervek nem tekintik jelentős egészségügyi kockázatnak”. Ami miatt aggódnunk kellene, az az olyan dolgok, mint a réz. Ami, igen, valószínűleg az ivóvizünkben is megtalálható.
Szóval, mi a megoldás? Pert indítottak, amelyben több kaliforniai borász érintett, azzal a céllal, hogy az arzén határértékét szabályozott 10 rész/milliárdra emeljék, és szembetűnőbb figyelmeztető táblákat helyezzenek ki (a jelek szerint a boltokban ki vannak helyezve táblák, de a palackok címkéin nem). És most, hogy a kérdés nyilvánosságra került, van rá esély, hogy a fogyasztói igények is befolyásolják, hogy a borászok szabályozzák-e és hogyan tájékoztatják a fogyasztókat a boraik arzéntartalmáról.
Eközben egy kicsit jobban nyomon követheti az általános arzénbevitelét. Wilson szerint a “fő vagy gyakori” borfogyasztóként elfogyasztott arzén mennyisége csak 10-12%-át teszi ki a napi arzénbeviteli határértéknek. Az egyéb arzéntartalmú élelmiszereket – tonhal, tej, gabonaszelet – mérsékelten kell fogyasztani.