Líbia veszélyeztetett ősi történelme, és miért kell tudnod róla
Líbia az elmúlt hónapokban a hírekben szerepelt, mivel egyre nagyobb a félelem rendkívüli örökségének biztonsága miatt. Az ország kincsei – Szíriához és Irakhoz hasonlóan – kevéssé ismertek Európában, de elvesztésük súlyos csapást jelentene közös kulturális történelmünkre. Megkértük Susan Walkert, a Líbiai Tanulmányok Társaságának elnökét, hogy mutassa be a legjelentősebb helyszíneket.
Líbia mai neve az Északnyugat-Afrikát jelölő ókori görög kifejezésre utal. Afrika negyedik legnagyobb országa, Egyiptommal, Szudánnal, Csáddal, Nigerrel, Algériával, Tunéziával és a Földközi-tengerrel határos.
Lepcis Maga 2010-ben. Fénykép: Maggie Gray
Ez a hatalmas föld, amelyet ma mindössze hatmillió ember lakik, összetett és kiemelkedő történelemnek ad otthont. Az afroázsiai berber törzsek már a távoli őskor óta élnek Líbiában. Három tengerparti várost – Lepcis, Oea (Tripoli) és Sabratha – a levantei föníciai kereskedők alapítottak, akik a közeli tunéziai Karthágóban a Kr. e. 5. századra jelentős regionális központot alakítottak ki. A föníciai (pun) örökség továbbra is jellemzője Líbia kulturális örökségének. Sabratha a modern fővárostól, Tripolitól nyugatra fekszik, lenyűgözően felújított pun és római kori épületekkel. Tripoli neve a három várost jelölő görög kifejezést tükrözi; ezt a nevet kapta a latin nyelvű római Tripolitania provincia is.
Líbia egy római császárt, Septimius Severust (Kr. u. 193-211) hozott létre, aki egy káprázatosan megrendezett katonai puccsal jutott hatalomra, hogy aztán 18 évvel később a York-i nyirkos klíma miatt megbukjon. Severus Lepcis szülővárosát – a mai Magna (“a Nagy”) nevet viselő várost – görög márványokkal díszített, grandiózus középületekkel díszítette. A 20. században kiterjedten feltárt és helyreállított Lepcis Magna (más néven Leptis Magna) a Római Birodalomból fennmaradt legimpozánsabb városegyüttes.
Nézet a cirenei Apolló-szentélyről Fénykép: Kelet-Líbiát a görögök az i. e. 7. században gyarmatosították a delphoi Apolló orákulum tanácsára. A Gebel Akhdar (Zöld hegy) és a szomszédos partvidék öt várost támogatott, fővárosuk Cyrene volt, amelyet egy oroszlánölő nimfáról neveztek el. Eredetét tükrözi, hogy Cyrene az Afrikába áthelyezett Delphi, amely a tenger fölött 600 méter magasan fekvő, teraszos dombokon helyezkedik el. Lakói a görög nyelv archaikus, dór dialektusát használták, és a késő ókorban is megőrizték a távoli múlt iránti szenvedélyüket. A fényes konstantinápolyi és alexandriai karrierje ellenére a cirenei püspök, Synesius (Kr. u. 373-414) szeretetteljes vágyakozással írt szülőföldje után, és várta, hogy ősei között, dór sírjaikban temessék el. A mai Bengázi városa alatt fekszenek Euesperides és Bereniké ókori városai. Délen fekszik Ajdabya, egy római kori város, amelyet a 10. században a Fatimida kalifátus jelentős mecsettel és palotával ajándékozott meg.
A kereskedelmi hálózatok összekötötték az ókori tengerparti Líbiát a szaharai oázisokkal, amelyek élénk közösségeket tartottak fenn. A Fezzanban lévő Germában a berber Garamanték piramissírokat építettek. A nyugat-líbiai Gadhames még ma is őrzi a berber törzsek hagyományos életmódját, akik a sok instabilitás és áttelepülés ellenére a mai lakosság magját alkotják.
Az alvilágból kiemelkedő Perszephoné arctalan szobra. Ez az alak egykor egy cirenei sírt díszített (Kr. e. 350-150 körül) SLS/Cassels archive 2014.0029.
Dr. Susan Walker a Society for Libyan Studies elnöke, az Ashmolean Múzeum régiségtárának tiszteletbeli kurátora (korábban Sackler Keeper) és az Oxfordi Egyetem Wolfson College emerita tagja. Jelenleg a Líbiai régiségek veszélyben című projekt társvezetője, amely a líbiai temetkezési szobrokat bemutató, az illegális régiségpiacon való kereskedés által nagymértékben veszélyeztetett referencia-weboldalt fejleszti.
A líbiai régiségek veszélyben vannak.