Anna Comnena

Anna Comnena I. Alexius császárnak, a katonai arisztokrácia tagjának, aki 1081-ben elfoglalta Konstantinápolyt és a trónt, és Irene Ducasnak a legidősebb leánya volt. Comnena a császári csecsemők számára fenntartott szobában született, és trónörökösnőként lépett a világra. Korán eljegyezték Konstantin Ducasszal, VII. Mihály fiával, aki anyja családjában unokatestvére volt, és aki szintén igényt tartott a koronára. Irénnek és Alexiusnak 1088-ban fia született, János, és mint férfi örökösre, az örökösödési jogok hamarosan átszálltak rá. Comnena soha nem békélt meg a szerencse eme fordulatával, és beteges gyűlöletet táplált öccse iránt. Második csapást jelentett ambícióira vőlegénye korai halála.

Anna összeesküvést szőtt anyjával János ellen. 1097-ben feleségül ment Nicephorus Bryenniushoz, egy hozzáértő hadvezérhez, aki részt vett a bizánci védelemben az első keresztes hadjáratban, és trónkövetelő volt. Ez a férfi aztán csatlakozott anyához és lányához, hogy meggyőzzék Alexiust, hogy fossza meg legidősebb fiát az örökségtől. Köztudott, hogy a bizánci történelem különböző időszakaiban a császári udvari politikát erőskezű nők uralták, és Alexius uralkodása ilyen időszak volt. Comnena a rendkívüli befolyást gyakorló kör tagjaként foglalt helyet Mária, Konstantin Ducas anyja és Anna Dalassena, a császár erőteljes anyja mellett. Alexius azonban ellenállt a támadásnak, bár Comnena még a halálos ágyán is megpróbálta rávenni Alexiust, hogy változtassa meg a véleményét.

János gyorsan lépett, hogy apja 1118-ban bekövetkezett halálakor császárrá kiáltassa ki magát. Comnena haragja és megszállottsága bátyja sikere iránt akkora volt, hogy merényletet követett el ellene. Ez nem sikerült; János megkegyelmezett neki, és Comnena megbékélt a helyzettel. Utolsó éveit egy zárdában töltötte. “Többnyire egy sarokban húzódom meg – írta -, és könyvekkel és Istennel foglalkozom.”

Comnena hírneve apja életének és uralkodásának történetén, az Alexiádon nyugszik, amelyet sok évvel a halála után fejezett be. Ez a bizánci történelem e dinamikus időszakának legfőbb forrása. Comnena hozzáértő történész volt. Magas pozíciója lehetővé tette számára, hogy olyan információkhoz jusson, amelyekről rendes körülmények között soha nem szerezhetett volna tudomást, és a hatalmas mennyiségű anyag intelligens kezelése lebilincselő elbeszélést eredményez. Klasszikus műveltsége nyilvánvaló Homéroszra, Platónra, Arisztotelészre és Euripidészre való hivatkozásaiban, valamint abban, hogy olyan hősies alakokat használ, mint Akhilleusz és Héraklész, hogy bemutassa a kortársai vitézségének és bátorságának erényeit. Megvolt benne a testi szépség iránti görög vonzalom és a barbároktól való rettegés, mely nézeteket arisztokrata neveltetése is ösztönözte. Így egyszerre vonzotta és taszította a testben és beszédben oly tökéletes keresztes lovag Bohemund, aki mégis a harcias nyugatiak vezére és apja legfőbb ellenfele volt.

Komnena nagy hangsúlyt fektetett a bizánci politikai élet erőszakos természetére és a vallási eretnekség bomlasztó tendenciáira. Írt a csapatok toborzásával és a hadszíntéren tartásával kapcsolatos nehézségekről. Történetét némi kronológiai zűrzavar, nyugatellenes elfogultság és a császár túlságosan lelkes méltatása rontja. Az uralkodásról szóló elbeszélésként azonban felülemelkedik ezeken a hibákon, és a bizánci történelem és irodalom egyik legnagyobb hozzájárulásává válik.