Terápiás kapcsolat

A pszichoanalízisben a terápiás kapcsolat elméletileg három részből áll: a munkakapcsolatból, az átvitelből/ellentranszferenciából és a valódi kapcsolatból. Bizonyítékokat gyűjtöttek az egyes komponenseknek az eredményhez való egyedi hozzájárulására, valamint a komponensek közötti kölcsönhatásra vonatkozó bizonyítékokat. A társas kapcsolattól eltérően a terápiás kapcsolat középpontjában a kliens szükségletei és céljai állnak.

TranszferSzerkesztés

A terápiás kapcsolat fogalmát Freud (1912) “barátságos szeretetteljes érzésként” írta le, pozitív transzferencia formájában.

MunkakapcsolatSzerkesztés

A munkakapcsolat, más néven terápiás szövetség, nem tévesztendő össze a terápiás kapcsolattal, amelynek elméletileg az egyik összetevője.

A munkakapcsolat a kliens értelmes oldalának és a terapeuta dolgozó vagy elemző oldalának összekapcsolódásaként definiálható. Bordin úgy fogalmazta meg a munkakapcsolatot, hogy az három részből áll: feladatok, célok és kötődés.

A feladatok azok, amelyekben a terapeuta és a kliens megegyeznek, hogy a kliens céljainak elérése érdekében meg kell tenni. A célok azt jelentik, hogy a kliens mit remél a terápiától, a jelenlévő aggályai alapján. A kötelék a bizalomból és a bizalomból alakul ki, hogy a feladatok közelebb viszik a klienst a céljaihoz.

A munkakapcsolattal kapcsolatos kutatások szerint a munkakapcsolat erős előrejelzője a pszichoterápia vagy a tanácsadás kliens eredményének. Az is kiderült, hogy a munkakapcsolat kibontakozásának módja összefügg a kliens eredményével. Általánosságban elmondható, hogy egy olyan szövetség, amely szakadást szenved, és amelyet helyreállítanak, jobb eredményekkel jár, mint egy olyan szövetség, amely nem szenved szakadást, vagy egy olyan szövetség, amely szakadást szenved, és amelyet nem állítanak helyre. Továbbá a rövid terápia sikeres eseteiben a munkakapcsolat a terápia során egy magas-alacsony-magas mintát követ. A terápiás szövetség hatékonynak bizonyult a PTSD-ben szenvedő serdülők kezelésében, a legerősebb szövetségek a PTSD tüneteinek legnagyobb javulásával jártak együtt. Függetlenül az egyéb kezelési eljárásoktól, a vizsgálatok kimutatták, hogy az, hogy a traumatizált serdülők mennyire érzik a kapcsolatot a terapeutájukkal, nagyban befolyásolja, hogy mennyire jól teljesítenek a kezelés során.