Tanúvallomás

NYILATKOZAT

ROBERT S. RIVKIN
GENERAL COUNSEL
U.S. KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM

A

REPÜLÉSÜGYI ALBIZOTTSÁG
KÖZLEKEDÉSI ÉS INFRASTRUKTURÁLIS
BIZOTTSÁG
KÉPVISELŐHÁZ ELŐTT

A

LÉGITÁRSASÁGI DÍJAKRÓL

JÚLIUS 14, 2010

Costello elnök úr, Petri rangidős tag és az albizottság tagjai:

Örömmel jelentem meg ma az albizottság előtt, hogy megvitassuk az U.Egyesült Államok Közlekedési Minisztériumának a légitársaságok utasai jogainak védelme érdekében tett erőteljes megfelelési és végrehajtási erőfeszítései iránti elkötelezettségéről. Hangsúlyozni fogom a minisztérium által annak biztosítása érdekében tett lépéseket, hogy a légi utasok pontos és teljes körű tájékoztatást kapjanak az általuk megvásárolt légi szállítás teljes költségéről, beleértve az általuk fizetendő kiegészítő légitársasági díjakat is.

Először is hadd hangsúlyozzam, hogy LaHood miniszter úr és ez a kormányzat milyen fontosnak tartja a légitársaságok fogyasztóinak jogait. A kezdetektől fogva gondosan megvizsgáltuk szabályozási hatáskörünket, hogy meghatározzuk, hogyan segíthetnénk a legjobban a légitársaságok fogyasztóit a legsúlyosabb problémáikban, ideértve a hosszú várakozási időt, a krónikusan késő járatokat és a járatok időben történő teljesítéséről szóló fogyasztói tájékoztatás hiányát. Úgy döntöttünk, hogy egyértelmű korlátozásokat vezetünk be a várakozótermi késésekre, szigorú szabályokat vezetünk be a krónikusan késő járatokra vonatkozóan, és az előző kormány általunk örökölt szabályozásában javasoltnál több tájékoztatást nyújtunk az utasoknak. 2009 decemberében az akkor rendelkezésünkre álló leghatározottabb szabályozási intézkedést hoztuk meg, amikor e rendelkezéseket tartalmazó szabályt adtunk ki.

Felismerve, hogy sokkal többet kell tenni, az első fogyasztóvédelmi szabályunk kiadása után most átfogóbb szabályozási védelmet javasoltunk. Júniusban közzétettük a javasolt szabályalkotási közleményt (NPRM), hogy megerősítsük az első szabályunkban bevezetett reformokat – például, hogy a külföldi fuvarozókra és több amerikai repülőtérre is kiterjedjen a várakozási időre vonatkozó szabályunk -, és hogy kezeljünk számos más problémát, különösen a nem megfelelő kártérítést a beszállás megtagadásáért, a megtévesztő repülőjegy-reklámokat és a légitársaságok kiegészítő díjainak elégtelen közzétételét.

Mivel a mai meghallgatás témája a “légitársasági díjak”, bővebben ismertetem az NPRM javaslatokat, amelyek célja, hogy a fogyasztók könnyebben megtudhassák, mennyit kell fizetniük a légi közlekedésért, és biztosítsák, hogy a légitársaságok díjakkal kapcsolatos gyakorlata tisztességes legyen. Az NPRM mindenekelőtt megkövetelné a valódi, teljes árú hirdetést. A javaslat szerint a hirdetett áraknak tartalmazniuk kellene az összes kötelező adót, díjat és illetéket. Ha a fogyasztónak díjat kell fizetnie a repülésért, például üzemanyagpótdíjat, jövedéki adót, utazási irodai szolgáltatási díjat vagy internetes jegykezelési kényelmi díjat, a díjat minden egyes fogyasztónak feltüntetett árnak tartalmaznia kellene.

Az NPRM-ben kifejtettük, hogy szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy a légitársaságok “viteldíjként” jelölhessenek meg olyan árakat, amelyek nem tartalmaznak számos kötelező díjat, és így csak a fogyasztók összezavarására vagy megtévesztésére szolgálnak a jegy valódi teljes árát illetően, és megnehezítik az árösszehasonlítást. Javasoltuk, hogy tiltsák meg a viteldíjak ilyen félrevezető feltüntetését.

Másrészt azt javasoljuk, hogy a légitársaságok honlapjain teljes körűen tegyék közzé a légitársaságok fakultatív díjait. Az opcionális vagy járulékos díjak alatt olyan díjakat értünk, mint a poggyászfeladás vagy az üléskiosztás, amelyeket az utasok elkerülhetnek, de mégis repülhetnek. A fakultatív díjak közzétételére vonatkozó javaslatunk abból ered, hogy a minisztérium szerint a légitársaságok gyakran nem teszik közzé egyértelműen és megfelelően ezeket a díjakat; a fogyasztók nem mindig tudják meghatározni saját utazásuk költségét (a jegyár és a fakultatív szolgáltatásokért fizetendő kiegészítő díjak ára) a vásárlás előtt.

Harmadszor, az NPRM részletesebb és szembetűnőbb tájékoztatást írna elő a kézipoggyászhoz és a feladott poggyász első két darabjához kapcsolódó díjakról. A fuvarozóknak például olyan elektronikus jegy-visszaigazolást kellene kiadniuk az utasok számára, amely tartalmazza a szabad poggyászmennyiségre és/vagy a kézipoggyászra vagy az első és második feladott poggyászra vonatkozó díjat az elektronikus jegy-visszaigazoláson. Azáltal, hogy a fogyasztók az e-ticket visszaigazoláson megkapják ezt az információt, az utasok már jóval a járat időpontja és a repülőtérre való megérkezés előtt egyértelmű tájékoztatást kapnak a poggyászra vonatkozó szabályokról és díjakról.

Negyedszer, észrevételeket kérünk azzal kapcsolatban, hogy milyen költségekkel és előnyökkel járna, ha bizonyos repülőjegyreklámokban két árat kellene feltüntetni: a jegyárat, amely a teljes viteldíjat jelenti, beleértve az összes kötelező díjat, valamint a jegyárat és a hagyományosan a jegy árában szereplő poggyászdíjak költségét, ha ezek az árak különböznek. Arra vonatkozóan kérünk észrevételeket, hogy a második árra vonatkozó követelményt, amennyiben elfogadják, a teljes viteldíjra és a poggyászköltségekre kell-e korlátozni, vagy ki kell-e terjeszteni a jegy árában hagyományosan szereplő egyéb választható szolgáltatásokra, például az előzetes helymegosztásra.

Ötödször, a minisztérium fontolóra veszi, hogy a légitársaságok számára előírja, hogy ügynökeiknek és globális értékesítési rendszereiknek – azaz az Amedeushoz hasonló számítógépes, online légitársasági foglalási rendszereknek, amelyek több légitársaság kínálatát is megjelenítik – teljes, pontos és naprakész információt kell nyújtaniuk a kiegészítő díjakról, hogy az internetes és bolti utazási irodák ezt az információt a fogyasztók rendelkezésére bocsáthassák.

Hatodszor, az NPRM arra kéri az észrevételeket, hogy a légiközlekedési szolgáltatókat kötelezzék arra, hogy honlapjukon az utas által kívánt kiegészítő szolgáltatások alapján összehasonlítható, teljes árat tartalmazó információkat jelenítsenek meg. Ha tehát egy ügyfél egy adott időpontban egy A-ből B-be tartó járatra szeretne helyet választani és két poggyászt feladni, akkor az ügyfél láthatná, hogy mennyi lenne a teljes ár a kívánt légiközlekedési szolgáltatást nyújtó egyes fuvarozók esetében.

A megtévesztő díjreklámozás és -közzététel tilalma mellett az új szabályjavaslat a díjvisszatérítéssel is foglalkozik. A javaslat arra vonatkozóan kér észrevételeket, hogy a fuvarozóknak vissza kell-e téríteniük az utasoknak a poggyász szállításáért felszámított díjat, ha a poggyászt nem szállítják ki időben, és kifejti, hogy a járat törlése esetén a fuvarozóknak nemcsak a jegy árát kell visszatéríteniük, hanem az utasnak az adott járatért felszámított opcionális díjakat is (pl. poggyászdíjak, “szolgáltatási díjak” a törzsutasmérföldek felhasználásáért, ha a fuvarozó törli a járatot).

Az NPRM-mel kapcsolatos észrevételezési időszak a tervek szerint 2010. augusztus 9-én zárul le, bár a közelmúltban érkezett hozzánk egy kérelem az észrevételezési időszak meghosszabbítására. Agresszív ütemtervet határoztunk meg, és reméljük, hogy az év végéig befejezhetjük a szabályalkotást.

A széles körű szabályalkotási tevékenységünk nem vonta el a figyelmet a légiközlekedési megfelelési és végrehajtási munkánk bővítésétől. Az elmúlt két évben például a Légiközlekedési Végrehajtási Hivatalunk 16 helyszíni vizsgálatot végzett a légitársaságok székhelyén, hogy felmérje, mennyire felelnek meg a meglévő utasjogi rendeleteinknek. E vizsgálatok közül öt már megszűntető végzést eredményezett, amely a nagy légitársaságokat közel 1,2 millió dollár polgári jogi bírsággal sújtotta, elsősorban a visszautasított beszállással kapcsolatos kártérítési követelmények megsértésével kapcsolatban.

A többi vizsgálat hasonló végrehajtási intézkedéseket eredményezhet. Talán még az ebből eredő végrehajtási intézkedéseknél is fontosabb, hogy ezek a helyszíni látogatások hangsúlyozzák a fuvarozók felelősségét, és elősegítik a jövőbeni megfelelésüket.

A másik jelentős végrehajtási tevékenység a légitársaságok és ügynökök megtévesztő viteldíj-reklámjaira összpontosít. A 2010. június 30-án véget ért év során a minisztérium csak a megtévesztő reklámozással kapcsolatos ügyekben 11 megszüntető végzést adott ki, amelyekben 520 000 USD összegű polgári jogi bírságot szabott ki. Három másik végzés a megtévesztő reklámra és egyéb kérdésekre vonatkozott.

Az elmúlt évben kiadtuk az első végrehajtási határozatainkat is a hosszú várakozásokkal kapcsolatban. Konkrétan a minisztérium összesen 175 000 dollár polgári jogi bírságot szabott ki három légitársasággal szemben, mivel azok szerepet játszottak abban, hogy egy járatot a rossz időjárás miatt a minnesotai Rochester nemzetközi repülőtérre irányítottak át.

A 2010. június 30-án véget ért évben a minisztérium összesen 37, a biztonsággal nem összefüggő légiközlekedési ügyekkel kapcsolatos, a légitársaságokkal és ügynökökkel szembeni felszólító végzést adott ki. Ezek a végzések közel 3,2 millió dollár polgári jogi bírságot állapítottak meg. Ezek a számok az előző évek csökkenő tendenciájának megfordulását tükrözik.

Mielőtt befejezném, szeretnék köszönetet mondani a bizottságnak és a kongresszus egészének, hogy segítettek fogyasztóvédelmi programunk élénkítésében. Az elmúlt néhány évben a Kongresszus további forrásokat különített el, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy növeljük fogyasztóvédelmi személyzetünket, helyszíni vizsgálatokat folytassunk, és számos más proaktív lépést tegyünk fogyasztóvédelmi szabályalkotásunk támogatása és fogyasztóvédelmi programunk általános megerősítése érdekében. Nagyra értékeljük a bizottság munkatársainak, valamint a Szenátus Kereskedelmi Bizottságának munkatársainak munkáját is, akik technikai segítségért fordultak hozzánk a Kongresszus által jelenleg tárgyalt utasjogi jogszabályokkal kapcsolatban. Reméljük, hogy ezek a hozzájárulások hasznosak voltak a bizottságok számára.

Összefoglalva, elnök úr, úgy gondoljuk, hogy nagyra értékeljük a légitársaságok utasainak számos problémáját, és a jövőben is agresszív és időszerű intézkedéseket fogunk tenni e problémák enyhítése érdekében. LaHood miniszter úr és a minisztérium többi alkalmazottja nevében szeretném biztosítani Önt arról, hogy továbbra is elkötelezettek vagyunk e fontos munka iránt. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy megvitathattuk ezeket a kritikus kérdéseket. Szívesen válaszolok minden kérdésükre.